22. rész

2010. Május 11. (Kedd)

Kopogás ébresztett fel.. A felébredés még rendben van, de a felállás és ajtónyitás már nem. A fejem majd szétesik. A kopogás nem javít a helyzeten, inkább egyre jobban fáj tőle. Így hogy megszűnjön a zavaró tényező felálltam a kanapéról és kinyitottam.

-Hogy nézel ki? 8 óra múlva esküvő!! Szedd össze magad! Van rá 10 perced!

-Mi van? –ez még ilyen korán reggel túl gyors és sok az információ nekem.

-10 perc múlva a parkolóban! –és becsukta az ajtót. Ilyenkor utálom a nővérem de hát ez az ő nagy napja… Gyorsan előkotortam az aszpirint a táskámból. Majd a fürdőben lemostam a sminkem és jó sok alapozóval helyrehoztam a karikákat a szemem alatt. Átöltöztem egy lenge ruhába, hiszen nagyon meleg van itt.

-Szia Fer! Mennem kell, de te is kezdj el.. –benéztem Fer szobájába de nem volt ott… Azt nem hiszem el hogy előbb felkelt volna mint én, hiszen még amikor én haza értem nem láttam senkit… Vagy legalábbis nem emlékszem.. Az is igaz hogy már a nappaliban elaludtam a hálóig el se jutottam és lehet hogy ő már ott benn aludt.. Mindez pár másodperc alatt futott végig az agyomon. Már rohantam is ki Lyneyához megkérdezni.

-Milyen gyors voltál!

-Van egy kis gond.. Fer hol van?

-Mi Fer sem ért haza?

-Nem.. Miért?

-Ezek szerint senki sem ért haza..

-Mármint még Pat sem? –nem-et intett a fejével –Mike? –megint nem-et –Charlie?

-Senki!!

-Próbáltad már hívni?

-Igen. Csak ki van kapcsolva mindenki…

-Még van pár órájuk visszaérni. Nyugodj meg. Minden a legnagyobb rendben lesz. Indulhatunk?

-Igen. –mondta ki mostmár nyugodtan azt a szót amire ma még szüksége lesz…

(Fer)

-Te normális vagy? –pattantam fel az alvóhelyemról, ami a föld? volt..

-Hé, haver nyugi. –mondta a bűnös, aki nem más mint Charlie.

-Kösz nyugi.. Mégis hol vagyunk? –körbenéztem a szobán de egyszerűen nem rémlett semmi… De a fejem észveszejtően fájt.

-Mi sem tudjuk.. A tegnap estéről nem ugrik be semmi…

-Mint ahogy nekem sem..

-Mike-ot láttad?

-Igen most ment el pisilni…

-Pat?

-A házban nem találjuk.. Így még az esküvő előtt elmegyünk a keresésére…

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ-és kifutott az előbb említett személy a fürdőből sikítozva.

-Téged meg mi a franc lelt?

-Benn van egy tigris a fürdőben! –ekkora hülyeséget életemben nem láttam

-Mi van? –és Charlie elindult a fürdő felé. Benézett de gyorsan be is tette.

-Na?

-Innen gyorsan el kell húznunk! Ez tényleg egy tigris!

-Csak egyet mondjatok meg hol a francba vagyunk? –ez már nagyon érdekelt mert mikor kinéztem a hatalmas ablakon olyan volt mintha LasVegas lenne előttem.

-Megnézem a gps-ben….

-Várj előbb tippeljünk. New York –ez Mike tippje volt

-Enyém Las Vegas.

-Itt meg LA.

-Okééé Fer győztél Vegasban vagyunk… És a Palms Place Hotel and Spa-ban vagyunk…

-Ezt meg honnan veszed?

-Azt is kiírja… És nézd ott a Palms!

-A fenébe! Nem fogunk az esküvőre odaérni!

-Mike nem csak az út hossza a baj hanem az is hogy Patrick nincsen meg!

-Hogy mi?

-Jól hallottad Fertől Pat nincsen sehol körbenéztem az egész házban de sehol sem találtam.

-Hé nem sír itt még valaki?

-Mi? –kérdeztük egyszerre Mike-kal

-Figyelj ha ezen a szemétdombon te bármit vagy bárkit is megtalálsz akkor sok sikert! –Mike tanácsára feleszméltem és körbenéztem a szobán. Hihetetlen mi volt itt.. Rengeteg még a füstölő cigaretta csikk, amit nekem nem is szabad használnom. Rengeteg üres piásüveg.. Mindezt megkoronázta hogy a drága bútorok széttépedt állapotban és mindenféle törött dolog a padlón.. Be sem lehet azonosítani némely tárgyat.

-Te atya ég gyertek ide! –nagyon megdöbbentett amit láttam. Egy kisbaba volt a konyha asztalon.

-Ez meg honnan jött?

-Szerintem a piára…

-Jézusom Mike ez egy kisbaba!

-Hát mit csináljak tuti hogy nem én hoztam ide. Meg amúgy is Fer te szereted a gyerekeket!

-Igen, de általában nem szoktam ellopni őket és a piák közé befektetni.

-Legalább nem lesznek gondjai a későbbiekben az ivással..

-Ha ilyen nehezetekre esik vigyázni rá akkor majd vigyázok rá én!

-Neked is kéne! –láttam meg a jó kis bizonyítékot

-Miért?

-A zsebedből most esett ki egy cumi.. –most már rá is mutattam a bizonyítékra

-Hogy került oda?

-Azt csak te tudhatod.

-Hé fiúk ürítsétek ki a zsebeiteket!

-Minek?

-Biztos lesznek benne nyomok és így el tudunk indulni.. azon a bizonyos úton –kezdtem el magyarázni és pakolni ki a zsebekből.

-Na ne már!

-Mit találtál Charlie?

-Én béreltem ki ezt a hotelszobát..

-És?

-Ráment a gatyám is!

-Hát néha így járunk pajtás!

-Persze Fer te könnyen beszélsz, kétszeres világbajnok létedre agyonkeresed magad!

-Látod? Így legalább levetted a vállamról azt a terhet hogy kicsit költekeznem keljen..

-Nagyon is szívesen tettem..

-Ahaamm.. Persze.. Te jó ég! –kiáltottam fel amikor megláttam a kaszinóban elköltött számla végösszegét.

-Mivan? Mégis lehúzta a gatyádat valami?

-Nem ez nem olyan sok.. Csak nem szoktam ennyit költekezni egyetlenegy este alatt….

-Add oda! –kérte el Mike –Szóval egytől négyig ott voltunk..

-De mit csináltunk előtte és utána?

-Gondolom utána foglaltuk le a szobát.

-Ezzekkel nem megyünk semmire.

-Azért megyünk. Csak keressünk még nyomokat! –nagyon értetlen pofát vágtak –Induláás!

-Na, látod ezt már értjük!

21.rész

(Coco ruhája a lánybúcsúztatón)

Az esti vacsi zökennőmentesen lement a szerencsémre. Hozzátehetjük az is hogy a pohár köszöntőkről lemaradtunk.. Így félnem sem kellett, hogy netán nekem kelljen mondanom egyet.. Bár láttam az arcokon egy kérdést,akkor amikor beléptünk a terembe, ami nem más mint „miért késtek” csak ennyi ez a két szó. De erre persze mi Nandoval sejtelmesen összemosolyogtunk ezeken az arcokon. Hiszen csakis mi tudtunk erre a választ.

Vacsora után még volt fél óránk elkészülni a lány-és legénybúcsúkig. A fiúk Nando-tól és Patrick-től úgy tudom hogy pókerezni mennek egy közeli bárba.. Mi meg egy kis csajbulit csapunk.

-Hahóóó! –integetett a szemem előtt a kezével Fer.

-Igen? –megráztam a fejem.

-Hol jár az eszed? –sóhajtott –Felértünk a szobába ha még nem tűnt volna fel.

-De feltűnt..

-Akkor miért állsz még mindig az ajtóban?

-Ömmmm… Mert lenn hagytam a mobilom az ebédlőben! –mekkora jó ötleteim vannak.. De ennyi volt. Megszólalt már megint a csengőhangom és a táskámból jött.

-Miért nem ismered el hogy elkalandoztál? Amugy is már 10 perce ott állsz.

-MI? Akkor sietni kell!

-Szerintem is.. –és elkezdett a szekrényben kotorászni és valamit makogott is hozzá spanyolul.

-Várjunk!

-Igen? –kinézett a szekrényből és szegénykém jól be is ütötte a fejét. –ÁÁ ez fáájt!!

-Jól vagy?

-Háát..-most mit talál ki vajon a drága? –egy gyógyító puszi jól jönne. –és ehhez még hozzájön az imádnivaló boci szeme.. Nem tudtam ellenállni így kapott a buksijára és még loptam tőle egy csókot.

-Ezért többször is beverném a fejem.

-Hogy még a végén agyrázkódást kapj!

-Hát akkor legalább több…

-Na itt fejezd be!

-Miért még megsértődsz?

-Az is lehet! De beszélnünk kell..-elővettem a sminkcuccomat és kipakoltam a tükör elé.

-Miről?

-Honnan ismered te Patricket és Lyneyát? –meglepődött a kérdésemen.. Hagytam hogy összeszedje a gondolatait. Addig is szép sorjába kezdtem rendezni a sminkeket először az arctonik és arctej majd az alapozók, púderek, pirosítók, szemhéjfestékek, szempillaspirálok, szemceruzák, szemkontúr, rúzsok és szájfények.

-Mentségemre legyen hogy nem tudtam hogy ő a te nővéred!

-Elhiszem hiszen most találkoztatok először. De a kérdésem..

-Oké. Szóval még mielőtt mi jártunk voltam egy hatalmas buliban.. De egy étteremben volt és Rob azt mondta hogy kajálni megyünk.. –persze hogy Rob keze is benne van…- amikor már eléggé leittuk magunkat akkor fogadtunk hogy ki tudja előbb leszedni Pat kezéről a nővéred…

-Szóval ki tudja előbb lefektetni.. –már a szemkihúzásnál tartottam, de megálltam mert a végén még kinyomtam volna a szememet…

-Igen.

-És gondolom te győztél… -ez undorítóóó

-Akármilyen meglepő,de nem! Rob ahogy kezet fogtunk felvitte a szállodába és Lyneya mégcsak nem is ellenkezett… Nagyon durva volt. Ezután hogy Pat-nek ne tűnjön fel odamentem hozzá és iszogattunk és beszélgettünk.. Ezután eltelt egy hét. Patrick felhívott hogy találkozhatnánk és a barátnőjét is bemutatná… Én elfogadtam.

-Ennyi?

-Igen..

-És mi volt a kaja dobálás? –megnyugodtam hogy csak ennyi volt, így folytattam a sminkelést.

-Hát egy sushi bárban találkoztunk és ott lett egy kisebb kaja dobáló verseny… Ennyi.

-Várjunk te honnan emlékszel erre ilyen jól ha leittad magadat?

-Ott volt még velünk Raquel és Sebi is.. Ők mesélték..

-És Raquel ezt nem is vette zokon hogy te ilyenekben fogadsz?

-Akkor már csak a gyűrű miatt kísérgettük egymást… Neki már volt valakije..

-Ohhh. Értem. –azzal felálltam a tükör elől és a gardróbba vonultam.

-Most megnyugodott a lelked?

-Nem még nem..

-Mi kell még?

-Arra az éjszakára emlékszik Lyneya és Rob??

-Nem.. Ők nagyon leitták magukat.

-Még nálad is jobban?

-Igen… Van még kérdés?

-Csak egy ha nem baj…

-Mondd..

-Szerinted lesz minta a pizzás dobozon?

-Mi van? –nagyon kellett nevetnem a hihetetlen meglepődésén.. Mindenre számított csak erre nem..

-Hát rendeltem és a múltkor nem volt.. Most ugye lesz?

-Istenem milyen nővel vagyok körülvéve…

-Akkor most lesz vagy nem?

-Igen lesz! Száz százalék!

-Honnan vagy ebben ilyen biztos?

-Onnan hogy van nekem alkoholosfilcem és majd rajzolok rá!

-De több színű legyen!

-Van sárga, kék, zöld, fekete, piros, rózsaszín..

-Rózsaszín?!

-Jól van na!

-Így jó vagyok? –kérdeztem amikor kiléptem a gardrób rejtekéből.

-Ennél szebb nem is lehetnél.
-Hidd el nekem lehetnék!
-Vannak benne kétkedéseim...
-Majd egyszer megmutatom hogy nekem van igazam. -mire ezt kimondtam le is értünk a földszintre.
-Szia Nando!
-Szia! -lágyan megcsókolt és elindultunk más-más irányba..

-Sziasztok lányok!
-Azt hittük már soha nem érsz ide!
-Pedig ideértem. Mehetünk?
-Igen! -jött az egyhangú rövid válasz.
Belevetettük magunkat a sötét éjszakába...

20.rész

2010. május 10.

Még most is csörög.. és csörög és csörög.. Nincs erőm felvenni. Mivel már egy jó ideje hallgatom a csengőhangomat, ezért ideje lenne kikelni az ágyból és felvenni. Főleg hogy már a nap is besüt az ablakon. Kinyújtóztattam a végtagjaimat és elindultam a mobilom keresésére. Nem kellett sokáig mennem, mivel az ágyam végén lévő kis asztalon volt.
-Igen? -szóltam bele a telefonba egy ásítás kíséretével.
-Coco, végre valahára felveszed! -ez anya hangja
-Történt valami Lyneyával?
-Igen...
-Oké. Fel vagyok készülve minden rosszra.
-A-a. Itt nincsen semmi rossz. Még ma utazzál a Bahamákra!
-De minek? Mi történik?
-A drága nővéred holnap összeházasodik!
-Úristenem!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!! Ez hihetetlen! Tudod adni?
-Nem, mert most elment ruhát próbálni.
-Hogyan találtátok meg?
-Hát ő hívott fel minket hogy segítsünk neki a megszervezésben..
-Beszéltetek vele erről? -ha én eltűnnék akkor a fejem nem lenne a helyén de ha ő....
-Nem. -Na?? Akkor kinek is van igaza?
-De anyaa.. Ez nem ér..
-Majd az esküvő után beszélünk róla. Nem akarom elrontani a kedvét addig majd ha megjöttek.
-Nekem bezzeg tuti elrontanád.
-Dehogyis! Kicsim. Soha nem. Mindig azt nézem hogy mi jó nektek. De mars pakolni már foglaltam neked KÉT jegyet.
-Oké-oké. De minek kettő??
-Hogy ne unatkozz a gépen.. És legyen eggyel több pasi a legénybúcsún..
-Te most Ferre célozgatsz?
-Kire másra?
-Tényleg ki lett..?
-Azt hittem már meg sem kérdezed..Pat a vőlegény.
-Na ne!! Azt hittem utálják egymást!
-Akkor ki kell hogy ábrándítsalak! Szia kincsem! Jó pakolást!
-Szia -kinyomtam a telót.
Tudtam hogyha most őrjöngve futkozni fogok a szobámban az nem vezet semmi jóra..Tudtam hogy most nem hívhatom, mivel úgysem venné fel.. Csak egyet nem tudtam kit hívjak el magammal? Kiléptem a szobából a nappaliba és egy Tv-ző Nando került a szemem elé... Ez meg mi a...??
-Te meg hogy kerülsz ide?
-Neked is Jó Reggelt! Tegnap nagyon rosszul néztél ki és verseny után idejöttem mert
hát -zavarba van..-aggódtam érted.. -megint úgy jártam mint tegnap nem tudtam mit mondani, így odamentem hozzá a kanapéra és megöleltem.
-Te itt aludtál éjszaka?-néztem végig az "ágy" végében levő pokrócon.
-Nem egyik szobából rohangáltam át a másikba.
-Jó-jó tudom. Hülye kérdésre hülye válasz.
-Na látod. Tényleg hova tűnt el a rossz kedv?
-Lyneya meglett és esküvője lesz holnap..
-Mi?
-Tudom én sem erre számítottam.. De ne kérdezd hogy hogyan mert még én sem tudom de majd beszélek vele...
-Értem.
-Kávét kérsz? -kérdeztem tőle már a konyhába nekiláttam reggelit készíteni az omlett mellett döntöttem.
-Igen. -leült a bárpulthoz.
-Szóval ma indulsz New York-ba?
-Pontosítok a Bahamákra..
-Azon belül?
-Miért?
-Mert én is oda megyek egy kicsit kikapcsolni..
-Igazság szerint még nem tudom csak ha meglesz a repcsijegy akkor...
-Értem.
-Fer, beszélnünk kell. -fordultam felé mikor átborítottam a tepsiből egy tálra az elkészült omlettet.
-Tudom... Figyelj Coco én ígérem gyors leszek......-azzal odalépett hozzám megcsókolt nagyon gyengéden nem tudtam volna ellenkezni hiszen nagyon gyorsan történt minden szinte egy szempillantás alatt.. Ebben a csókban benne volt minden amin keresztül mentünk..
-Szeretlek..-ezzel a kijelentéssel kicsit meglepett.. De hiányoztak már most az ajkai és vissza csókoltam.
-Én is. -megint megcsókolt de most sokkal szenvedélyesebben. Elkezdett vinni a háló felé, de eltoltam. Kérdő nézett rám.
-Már összekéne pakolnom egy óra múlva indul a gépem.
-Oké-és egy borzasztóan szomorú képet vágott
-Egyet ígérhetek..
-És mi lenne az? -felcsillant a szeme
-Majd bepótoljuk.
-Imádlak. De menj pakolni!
-Igenis apucííí!
-Hihetetlen vagy! -gyorsan befutottam a szobámba vagy hát a szálloda szobája de hát ez most mindegy.. Azért futottam be és zártam magamra az ajtót mert még nem érek ki a reptérre.
Hihetetlen hogy egy reggel alatt így meg tud változni az életem. Sohasem hittem volna hogy újra Fer barátnője leszek. Biztos nem tudjuk a média előtt titokban tartani.. A címlapokon fognak virítani a képeink.... Istenem mi lesz itt holnap.. De lehet hogy már ma.. Vagy egy hét múlva. Ki tudja? Nagyon zakatolt az agyam pakolás közben. Mikor végeztem gyorsan átöltöztem, hiszen még a tegnapi ruhám volt rajtam. Gyorsan rendbe szedtem a hajam meg a sminkem, ami nem kicsit volt elkenődve. És indultam is ki.
-Kivigyelek a reptérre?
-Ha nincs más dolgod..
-Én is oda megyek.
-És a csomagjaid?
-A kocsiban.
-Okés. Akkor induljunk. -adtam ki az utasítást. Elvette tőlem a csomagjaimat és kitárta az ajtót.
-Akkor irány a Bahamák!

/pár óra múlva/
-Hogy van Mrs. Wenneck?? -üdvözöltem a nővérecskémet.
-Óriásian!
-Annak örülünk! -ölelt át hátulról Fer.
-Ti most?? Ez komoly?
-Igen!
-Mióta? -kikerekedett szemekkel figyelt.Iszonyatosan meglepődhetett, de ezen csak nevetni tudtam. Ő ismer engem és tudja hogy az ex-pasiimmal nem jövök újra össze. Vagy hát erre még soha nem volt példa.
-Hát..Ma óta.
-Akkor neked irány a leánybúcsú -mutatott rám -neked pedig a legénybúcsú -mutatott Nandora.
-De nem is ismerem..
-Dehogyisnem te ismered Patrick Wenneck.. Tudod?
-Igen! Ő volt a sushi bárban az ételdobáló!
-Hát azért nem csak ő volt!
-Oké elfogadjuk.. Nem csak ő volt!
-És meg is érkeztünk! -kiszálltunk az autóból.
-De.. Ott lesz az esküvő. -mutatott a tengerpart mellett levő fehér szőnyeges rengeteg székes részre.
-Hát ez hihetetlen.. Ez a Playboy villa képmása?? -hatalmas épület volt. Mondjuk inkább ez egy vár vagy palota...
-Hát azért nem.. Na itt lesz a vacsi.. Aztán megyünk a bulikba. A szobátok a 2. emeleten van. De most rohannom kell. Jah és a vacsi 7-kor kezdődik. Pontosak legyetek!
-OOOOOOOkééééssss...-mondtuk Ferrel egyszerre és elindultunk a szobánk felé.
-Fer le kell érnünk majd vacsira!
-Persze leérünk! -azzal vadul csókolni kezdett.....

19. rész

-Ez nem a kérdésemre volt válasz.
-Na, jó! Arról van szó hogy Lyneya eltűnt..
-Ő a nővéred ugye?
-Igen..-sírás kerülgetett.. ha már ennyit elmondtam neki akkor el kell mondanom hogy mi történt.

(Fer szemszöge)
Mekkora hülye vagyok hogy így faggattam miatta.. A számnak miért kell gondolkodás nélkül ki-be csukódnia..??
-Ő a nővéred ugye? -már megint!! ez nem lehet igaz!!
-Igen.-na tessék.. ez az én szám..
-Nem muszáj róla beszélned.
-Nem. Egyszerűbb lesz ha valakinek elmondom. Anyáék éjjel felhívtak hogy Lyneya három napja nem ért haza. -láttam rajta hogy a sírás kerülgeti.
-Brianra gondolsz ugye?
-Nem. Most az egyszer nem. -ezen meglepődtem.

(Coco szemszöge)
Fer megállt a kocsival. Számomra ismeretlen helyen.
-Most hol vagyunk?
-Barcelonában nekem ez a kedvenc helyem. -ekkor vettem csak észre a táj szépségét. Meglepődtem hogy még csak most tűnt fel.. Pedig már negyed órája itt ülünk. Elkezdtem pontosabban körbe nézni. Egy hatalmas park tárult elénk. Sok gyerek focizott, biciklizett, kergetőzött vagy éppen valami játékkal lefoglalta magát. A szüleik a park melletti padokon ültek és nézték a kicsiket. De nem ez volt a legszebb látvány ez csak aranyos volt a számomra látom Nando is elmosolyodik a kicsiken. A legszebb a park mögötti fás rész amit egy tavacska övez körbe. Nagyon meghitt látványt nyújt. Este lehet a legszebb amikor a napnak az utolsó árnyékait lehet látni az égen.. Sajnos most nem este vagyunk itt.
-Hihetetlenül nyugis és szép hely -tört ki belőlem kicsi fázis késéssel
-Igen az.. Hé, nem veszed fel a telefonodat? Már vagy huszadszorra keresnek!
-Semmi kedvem egy újabb rossz hírhez..-ekkor a könnyeim utat törtek maguknak
-Majd meglátod minden rendben lesz...-nem engedtem hogy végig mondja
-És mégis mikor?? Átgondolnád még egyszer?? A legjobb barátnőmet veszítettem el, aki már az ellenségének tart. Egy bérgyilkos üldöz, mivel a drágalátos feleséged ezt is elintézte nekem! Jahh és a volt pasimmal állok szóba, akit mellesleg utálnom és gyűlölnöm kéne..-ezeket a dolgokat ordítva vágtam a fejéhez, de az utolsó mondatomat ahogy kimondtam rögtön meg is bántam láttam Nando-n hogy ez nagyon de nagyon rosszul esett neki..
-És mit gondolsz a volt pasidról? -kérdezte pár perccel később. Éreztem rajta hogy még mindig dühös, de erre a kérdésre nagyon akarja tudni a választ.. Én szívesen válaszolnék rá. Mivel általában minden kérdésre szívesen válaszolok és tudom is rá a válaszokat akár legyen az a magánéletemről kérdés amit a minden-lében-kanál riporter tesz fel, de ez is egy kivétel volt egy újabb kérdéssel: Mit válaszoljak?? Nem tudok semmit válaszolni az én kérdésemre sem meg Fer kérdésére sem.. Nem tudtam mást tenni így átöleltem.. Szigorúan baráti ölelés volt.. Legalábbis számomra. Szerintem ezt Ő is észre vette, mivel nagyon is jól tudja hogy milyen a szerelmes ölelésem.. Az ölelésemre elmosolyodott. Nem azzal a mosollyal amit a rajongóknak küld, hanem azzal amivel engem mindig is levett és le is vesz a lábamról...
-Szerintem menjünk a pályára mivel mindjárt kezdődik...
-Coco ezt most fejezd be! Te most teljesen ki vagy készülve. Gyere vissza viszlek a szállodába.
-De...
-Nincs semmi féle DE! -nem mertem semmiféleképpen ellenkezni. Még a végén levágja vagy leharapja a fejem. Ezt elképzelve mosolyogva léptem be a szállodába. Fer felkísért a szobámhoz.
-Köszi mindent. És sok sikert a futamhoz!
-Hát egy szerencse puszival biztosan jobban sikerül.. -szemében csak egy dolog volt kiolvasható kétkedés hogy most azonnal rácsapom az ajtót. Nem így lett. Adtam neki a pusziit, de szigorúan távol a szájától az arcára.
-Így már minden jobban fog menni! Szia! -és ő is megismételte az én műveletemet csak ez éppen nem szerencse puszi volt, hanem búcsúpuszi.
-Szia!-és becsuktam az ajtóm. Két dolog közt gondolkodtam. Vagy visszahívom aki keresett vagy alszok és Lyneyára gondolok.... Az utóbbit választottam. Nem kellett sokat várnom az álom manóra merthogy másodpercek alatt megtalált..

18. rész

2010. május 9.

Úgy döntöttem hogy ma korán kimegyek a pályára. A tervem sikerült is. A parkolóba mentem be és keresni kezdtem valakit aki ki tud vinni a pályára. A legrosszabb személybe botlottam bele... Mármint csak nekem a legrosszabb...
-Szia! -köszönt
-Szia Fer! -igyekeztem továbbmenni úgy, hogy ne legyen feltűnő hogy nem akarok vele beszélgetni.
-Várj! Ne vigyelek le a pályára?
-Innen kb. negyedóra míg leérek a Paddockba gyalog! Köszi, de nem kell!
-Így meg max. 5 perc.
-Azt a tíz percet már csak kibírom.
-Ha ennyire mehetnéked van akkor..
-Jó Fer megyek veled. -láttam egy halvány mosolyt a szájában miközben kinyitotta nekem a kocsi ajtaját. Megforgattam a szemeim. Tudtam hogy tervez valamit. Csak egy gond van nem tudom mit. Gyorsan beszálltam. Mielőtt betudta volna tenni az ajtót, gyorsan cselekedtem és betettem. Ezen egy nagyon széleset vigyorgott majd elindult hogy beszálljon.
-Coco mi ütött beléd? -kérdezte a tejbetök vigyorával.
-Semmi...Csak...
-Csak? -elmondjam neki vagy ne?
-A rajongóid már nem utálnak a 4. helyedért?
-Figyelj ne tereld el a szót! Azt is csak azért mondtam mert dühös voltam.. Szóvaaal?
-Csak nem akartam veled jönni!!!
-Na persze! Drágám ebben a 20 centis magassarkúban tipegtél volna egy órát a pályához?
-Ne idegesíts! Negyedóra alatt simán odaértem volna! És tudok menni ebben a cipőőben!
-Na, persze! Majd este kíváncsi vagyok hogy hogyan tudsz ebben menni!
-Majd meglátod... -még szerencse hogy hoztam váltás papucsot. Így át tudom verni..
-Arra kíváncsi leszek.. De hol is tartottunk? Mi az a csak?
-Semmii.. Már mondtam nem akarok veled menni.
-Észre veszem hogy mikor hazudsz és mikor nem...
-Most?
-Hazudsz!
-Ez nem hazugság ez igazság!
-Tudom..
-Hát akkor?
-Ez nem a kérdésemre volt válasz.
-Na, jó! Arról van szó hogy...

to be continue

bocsi cs most ennyi jött a nyári szünetben fogom folytatni.. :) Remélem hogy fogtok a részek alá írni komikat! köszí. :)

17. rész

Sziasztok!! Bocsi hogy csak ennyit irtam csak nagyon kevés időm van írni de a hétvégén reményeim szerint behozom magam! /dátumban/ de még nem ígérek előre semmit!

2010. május 8. szombat

Harmadik szabadedzést reggeli közben a Paddockból néztem. ( reggeli: http://newrim.freeblog.hu/Files/reggeli.jpg ) Már megettem mindent és már csak 2 perc volt hátra így úgy döntöttem hogy lemegyek a pályára a többiekhez. Már fél úton voltam mikor egy ismerős hang szólalt meg a hátam mögül megfordultam és a nálam egy fejjel kisebb Bernie Ecclestone állt velem szemben.
-Szia Coco! Hogy hogy itt látlak?
-Most nem tudtam nem kihagyni.
-Most te meg Fernando...
-Nem. Nem járunk. Csak barátok vagyunk.
-Értem. Nem tudod mi volt itt éjszaka? Állítólag helikopterrel szálltak le a pálya közepe felé..
-Nem hallottam még róla. -nagyon nehezen ment visszatartanom a röhögést - nekem most mennem kell! Remélem még találkozunk! -nem tudtam hirtelen jobb ötlettel előállni
-Én is remélem! És ha bármi a füledbe kerül hogy mi volt itt este kérlek szólj!
-Persze! -elkezdtem szedni a lábaim, mivel már minden erőmre szükségem volt hogy vissza tudjam tartani a nevetést. Gyorsan befordultam a legelső bokszba ami az utamba került és most az egyszer szerencsém lett, mivel a RedBullokhoz keveredtem. Sebi bokszában voltam és ő épp a sisakját vette le. Gyorsan odamentem hozzá, nehogy azt mondják az emberek hogy magamban nevetek.
-Szia Seb!
-Te eltévedtél?
-Miért kellett volna?
-Fer boksza 2-vel arrébb van.
-Haha! Most ide jöttem.
-Miért is?
-Most min mosolyogsz? Van egy nagyon nyomós okom rá hogy itt legyek!
-Mi az? -a szeme tele volt kétkedéssel
-Találkoztam Bernie-vel és gyanakszik a tegnap éjjel miatt szóval tartsad te is a szád és mondd a többieknek is hogy legyenek rá felkészülve!
-Hát...erre...nem...sz-sz-számítottam! -mondta a nevetőrohamok közepette. -Most Bernie komolyan?
-Nem! Nem tudja!
-Még szerencse! -már csak mosolygott, mint a tejbetök
-Szóval te kikhez mész?
-Újoncokhoz.
-Oké. Én megyek a nagy csapatokhoz! És lécci szólj Marknak!
-Oké.
-Sebi menj a csapatmegbeszélésre! -jött oda Christian
-Oké megyek! Akkor maradjon minden úgy! Szia!
-Jó. Szia!
Időmérő előtt elmentem minden csapathoz pontosabban pilótához és elmondtam nekik mindent. Sok helyen elég volt annyi hogy az egyik pilótának szóltam a másiknak meg elmondta. Így volt ez a Ferrarinál is Felipe szólt Fernek.... Nem találkoztam vele.. Az időmérő nyugisan letelt. Fer csak a negyedik lett.. Láttam rajta hogy nagyon nem örül ennek a helynek. Azt mondta hogy a rajongói most biztos utálják..hogy nem az övé lett a pole... Szegénykém nagyon szomorú volt. Reméltem hogy vasárnap sokkal jobb nap lesz a mainál.

16. rész

2010. május. 07. Péntek / éjjel /pályán


-Hogy nézünk ki? –kérdezték a fiúk amikor átöltöztek a női fehérneműkbe.
-Soha nem láttalak ilyen sexy-nek Jenny. –mondta Jessica Jensonnek, aki egy szúrós pillantást küldött a lány felé.
-Hé, nagyszerűen áll nektek! Ne is figyeljetek Jessicára! Menjetek ki a pályára –kergettem ki őket hogy minél gyorsabban tudjanak kiérni és minél jobb legyen a tervünk.
-Remélem Steve és Andy ki tudják hozni a repcsit és ruhát is tudnak szerezni! –mondta Jess mikor már a fiúk a pályán ugráltak és hallótávolságon kívül voltak. Mi is elindultunk utánuk.
-Ügyes srácok biztosan elintézik! –mondtam de ekkor már szinte a pálya felén tartottunk és leszállt a pályára egy helikopter. A fiúk rémült képet vágtak. Sebike elkezdett Fer előtt ugrálni mint egy kis majom és azt ordibálta hogy mit csináljunk most. Nagyon vicces volt!
-Héé Sebi nyugodj le!
-Kérem hagyják el a pályát ilyen éjszakai időben Bernie Ecclestone nem szokott transzfesztitákat fogadni! –hallottuk a helikopter hangosbemondójából. Jess-sel azt hittük hogy ekkora már rájönnek a fiúk hogy ezek csak Steve és Andy de nem. Elkezdtek könyörögni hogy ne vigyék őket be a sittre. Andyék nagyon élvezték a helyzetet ezért picit elváltoztatott hangon közölték:
-Mivel nem hagyták el a pályát a kérésünkre ezért be kell vinnünk önöket és feltehetően pár hetet maradniuk kell a hűvösön! –ekkor a fejükbe húzott rendőri sapkával és kezükben bilinccsel kiléptek a helikopterből. A fiúk erre nagyon megijedtek. Hátrálni kezdtek.
-Kérem szálljanak be!
-Elnézést de a ruháink a .. –Jarno jött rá először hogy milyen ruhában vannak. Mi is beszálltunk Jess-el és az egész úton a fiúk siránkozását halgattuk visszafojtott nevetéssel.
A szálloda hátsó bejáratánal tett le minket Steve és Andy. Arra is gondoltunk azért hogy ilyen „ruhában” ne kelljen végig sétálniuk Monaco utcáin.
-De ez a szálloda!
-Hogy kerülünk ide?
-Nem a sitten kéne lennünk?
-Álmodok?
-Fiúk mi….. már azt hittük….soha nem jöttök….rá…Ők ketten Steve és Andy! –próbáltam érthetően mondani mivel nagyon kellett röhögnöm rajtuk
-Hogy ti milyen…
-Tudjuk!

15. rész

2010. május 7. péntek

-Szia Coco!
-Szia Avril! Merre vagy? Nem látlak sehol Barcelona-ban.
-Coco ezer bocsi.. De közbe jött egy tv show… Nem tudok ott lenni a hétvégén..
-Ez eltart egész hétvégén?
-Nem. De lázam is van.
-TV show-ba akkor hogy tudsz elmenni?
-Hónapokkal ezelőtt már megigértem Ellen-nek. Bocsi.
-Voltál te már Barcelonában?
-Igen. Miért?
-Merre kell menni a szállodához?
-Eljött ez a pillanat is! Eltévedtél!! –nevetett de a nevetése köhögésbe ment át.
-Csak kerülnél a kezeim közé!
-Olyan biztos nem lesz! Szia!
-Há! Nem tévedtem el.
-MI? –most nagyon meglepődött…
-Itt állok a szálloda előtt. Be kéne mennem úgyhogy Szia!
-Szia még egyszer. –letettem a telefont és eltettem a zsebembe.
Beléptem a szállodába és egy „gyönyörű szép látványba” lett részem. Ami nem más mint a fiúk itt az előtér közebén a földön ülve kártyáznak. Szerencsére észrevettek miközben mentem a recepció felé és a szemem sarkából láttam hogy egyre szebb halk káromkodások hagyják el a szájukat. Ez azért van, mert én nyertem a fogadást. Gyorsan lefoglaltam egy szobát és elindultam feléjük
-Sziasztok!
-Te meg hogy a.. kerülsz ide? –kérdezték egyszerre.
-Fogadtunk és én nem akartam elveszíteni.
-Mi ti fogadtatok? –kérdezte Nico (Hülkenberg)
-Igen az egész F1-es pilóták nevében…. Bocsi… De erre nem számitottunk. –mondta Seb.
-És mit kell csinálnunk? –kérdezte Jenson
-Ezekben végig kell futnotok este a pályán! Mindenkinek van benne! –tettem le eléjük egy női fehérneműkkel teli szatyrot, amibe gyorsan belenéztek.
-Nem! Ezeket fel nem veszem!
-Én sem!
-Sziasztok! Mi történik itt? –kérdezte Fer.
-Ezeket kell felvennünk! –adta Nando kezébe a szatyrot amibe Ő is belenézett.
-Fiúk ti nagyon megszívtátok!
-Nem csak mi Fer! Te is. Neked is fel kell venned..
-Neeee. –Fer gyilkoló pillantást küldött felém amin csak nevetni tudtam.
-Sajnálom, de a fogadás fogadás. Majd este a pályán 9-kor találkozunk. Lécci mondjátok el a többieknek is! Sziasztok! –gyorsan elhúztam a csíkot. A liftet vettem irányba amit szerencsémre rögtön el is értem. A szobámban elkezdtem szép sorjában kipakolni a bőröndből a cuccaimat mivel még rengeteg időm van arra hogy kimenjek az első szabadedzésre. Épp a negyedik ruhámat akasztottam fel amikor kopogtak. Elindultam ajtót nyitni. Kinyitottam. A nem várt Fernando Alonso jött be a szobámba és toporzékolt
-Mégis hogyan gondoltad hogy én azokat fel fogom venni? Miért nem mondtad el ezt a reptéren hogy ezek nemcsak a saját nevükben fogadtak? –az utolsó kérdést szinte már ordibálva mondta. A feje olyan vörös lett mint az inge de szerintem azt lentről hozta, amikor meglátta a szatyorban a női tangákat……
-Azért fogod felvenni mert ebben fogadtunk és én itt vagyok ti meg… ömmm…Azt mondtam hogy a fiúkkal és tudtom szerint te pasi vagy ééééééssss –kimentem a konyhába egy ásványvizes palackért amit a dühöngő spanyol bika képébe öntöttem. Csak a lehűtés miatt.
-Coco te normális vagy?
-Ezzel akartalak lehűteni de látom nem ment várj egy pillanatot –megismételtem az előbbi manőveremet. De most már nem dühöngött hanem velem együtt röhögött.
-Látod milyen jók a módszereim?
-Ez a módszer egyetlenegy épeszű embernek sem jut ez eszébe.
-Tényleg? Ha még mindig hülyének nézel akkor hozzak csak neked csak most még egy menetet?
-Nem kell! –elrohant előlem.
-Ennyire nem kell félneeee áááááááááááááá-itt nyakon öntött hátulról Nando és fél pillanat múlva mégegyszer.
-Ez most miért volt? –végig néztem magamon. Kedvenc fehér ruhám volt rajtam ami szét ázott. –Mit tettél a ruhámmal?
-Csak visszaadtam. Tudod úgy mint az oviban szokáááááá –a nagy magyarázása közben nem vette észre hogy megérkeztem egy csoki és saláta öntettel amit felé spricceltem. Nem voltak nagy tubusok így gyorsan elfogytak.
-Mint az oviban? Tudod mi már nem ott vagyunk.
-Én nem de te igen! És legalább a számba spriccelhetted volna!
-Nem tudok jól célozni meg amúgy is a foghagymás saláta öntet és a csokis jó párosítás lett volna nem?
-Akkor csak a csoki..
-Nem. Te olyat nem ehetsz. A sali öntet öntetből még van. Kérsz?
-Tudod hogy utálom a foghagymát.
-Ebbe csak 10 százalékot van benne..-Odafújtam a szájához a maradékot
-Gonosz vagy!
-Ki?
-Ott van! –mutatott rám
-Nem fogsz elkésni? –néztem az órámra ami 8-at mutatott és 9-kor már kezdődik az első szabadedzés.
-DE! Te nem jössz ki?
-Jól vagy? Így? Ilyen ruhában? Ilyen hajjal?
-Jézusom! Nekem is át kell öltöznöm! Szia! –köszönt el kaján vigyorral a képén és elhúzott.
Nekem is át kell öltözöm meg hajat mosnom meg sminkelni. Ezekre a dolgokra van negyed órám, miközben még 1 óra sem elég rá normális körülmények között. Mivel most nincsen normális körülmény ezért sietnem kell. Ide oda rohangálásomnak az lett a vége hogy a nappaliban levő víztócsán párszor megcsúsztam és elestem. Végül a ruhám egy kék mély dekoltázsú ruha lett, bokacsizmával és fekete harisnyával. Még egyszer megnéztem magam a tükörbe és indultam is le. A parkolóházban Nando ment éppen a kocsijához, amikor beléptem.
-Coco! Te aztán gyorsan el tudsz készülni!
-Szia! Kellően igyekeztem hogy nehogy elveszítsem a fogadást minden nap kinn kell lennem.
-Kivigyelek?
-Okés. De én vezetek!
-Na azt már nem! Tudod milyen borzasztóan vezetsz? Nem akarom még egyszer ezt átélni!
-Az én vezetési stílusommal nincsen semmi baj!
-Tényleg nincsen semmi baj vele. A te vezetési stílusod katasztrófális!
-És a tiéd szerinted jobb?
-Biztosan.
-Honnan veszed?
-Elvégre Forma-1-es pilóta vagyok
-Attól még nem kell jól vezetned!
-És ha még kétszeres világbajnok is?
-Az is csak szerencsével.
-Megjöttünk!
-Végree.
-Nem akarnád nézni a bokszból a szabadedzéseket?
-Mármint melyikből?
-Ezt most komolyan?
-Persze hogy nézem a TIÉDBŐL!
Ferrel töltöttem az egész napot. Ezért nyomós okuk volt az embereknek hogy azt higgyék hogy újra járunk. Pedig nem… vagy hát… erre a kérdésre nem tudnék válaszolni. Nando a szabadedzéseket követően nem volt boldog. Nyolcadik és negyedik helyen zárt, ami szerintem szép eredmény. A nap végén rengeteg interjút kellett adnia mivel Spanyolországban voltunk főleg sokat. Szegénykém még nagy nyomás alatt is volt. Minél jobb időt akart autózni. Hazai pályája. A lelátón csak Nando-s szurkolók vannak és minden lelátó televan.
Fernek még maradnia kellett csapat megbeszélésen. Mondta hogy ne várjam meg, mert eltarthat egy darabig. Szerencsére Jessica pont arra jött és ő szívest örömest visszavitt, mivel Jensonnak is megbeszélése van.
Tudom Jessica vitt a szállodába. Az a lány aki a múlt futamon levegőnek nézett. De megbocsátottam neki ma, mivel odajött mindenért bocsánatot kérni még egyszer és már most is ugyanolyan jóban vagyunk mint régen.

14. rész

2010. 04. 29. Csütörtök

(Coco)
Ma reggel elrepült mindenki Hawaiiból. Én NY-ba repülök kicsit pihizni.

/Ferrel val beszélgetés/reggel/

-Köszi hogy kihoztál a reptérre.
-Örömmel teszem. Most hova mész? -kezdte tanulmányozni a menetrendet viselő táblákat.
-New Yorkba már hiányoznak a tesóim és a szüleim.
-Megértelek. Akkor egy ideig nem látlak.
-Mennyi időre gondolsz?
-Annyira hogy valamikor nem futunk össze az utcán.
-Szerintem fogunk találkozni Barcelonában.
-Ki jössz a futamra?
-Muszáj lesz... Fogadtam a fiúkkal hogyha ki megyek akkor ők éjszaka-éjszaka=jószívem- végigfutnak a pályán alsónaciban de ha nem megyek ki akkor valami meglepetés szívatásban lesz részem és én inkább nem akarom megtudni hogy mi az úgyhogy ki megyek.
-Akkor majd ott találkozunk!
-Szia! -adtam neki egy puszit és tőle is kaptam
-Szia Coco!

(Coco/ NewYork)
-Szia!! -öleltem át Lyneyját
-Hiányoztál hugikám.
-Te is! Gaby hogy van?
-Persze hogy ő érdekel téged! Gyere a kocsihoz ott van Dave-vel.
-Dave is itt van? -Dave az egy szem uncsitesóm.
-Persze! Már neki is hiányoztál!
-Siessünk
-Szia Coco! Rég' láttalak! -ölelt meg
-Hát még én téged. Te jobban láthatsz engem mint én téged! -adtam a kezébe a mai újságot amin én és Fer voltunk a címoldalon a reptéren.
-De más téged élőben látni mint így!
-Anyáék?
-Dolgoznak...
-Felmész az irodába? -anyáék itt dolgoztak a reptéren.
-Nem. Most pedig menjünk kajálni mert szörnyen éhes vagyok!
-Na ez jó ötlet volt tőled Coco!
-Hozzászokhatsz Lyneya nekem csak jó ötleteim vannak!
-Kivéve amikor nem!
-Nem Dave. Ezt rosszul tudod ebben nálam nincsen kivétel.
-Ahammm. Persze.. Akkor mi legyen a kutyával a kajáldába nem vihetjük be!
-Az lesz hogy odaadtom Jaynek és ő majd szívest örömest vigyáz rá.
-Hol van Jay?
-Ott -mutattam jobbra tőlünk.
-Ezt nem hiszem el!
-Na kinek van mindig igaza?
-Igazad? Nem nincs mindig csak ez a kettő kivételes volt.
-Ne kezdjétek újra Coco vidd oda Jayhez utána meg menjünk kajálni!

/Coco/Jay-jel beszélgetés/

-Meddig maradsz?
-Egy hétig.
-Oké akkor beteszem a reklámfilmet.
-Ne! Az csomó idő és én pihenni jöttem!
-Holnap reggel gyere az irodámba 8-ra.
-Utállak Jay!
-Én is szeretlek Coco! Szia! -és elvitte Gaby-t
Lyney-át kellett volna elküldenem Jay-hez és akkor most szabad lenne a hetem.

13.rész

2010. 04. 28. Szerda

(Fer-Hawaii)

Utaznom kellett vissza Hawaiira mivel Sebi-vel való beszélgetés nagyon felkavart. Egyszerűen nem hiszem el hogy egy ember hogy lehet képes ilyen..... de ez nekem mind mindegy akkor ha Coco jól van.

(Sebi/Korábban/reggeli/Hotel/Hawaii)

-Most megint mi a fene van? -miért röhögnek rajtam? még Coco és Avril is...
-Sebiiiiikééééém talán át kellett volna öltözni mielőtt lehordod ide a formás kis hátsódat! -ez Mark volt, ha még ő is mondja akkor nagy a baj...TUDOM! Rajtam van a HK-pizsim....UPPSSSZ...Ezzel fognak cikizni életem végéig...
-Esetleg ne vegyünk neked peluskát??? -még szerencse hogy Fer nincs itt ő még ezeknél is rosszabb lenne..
-Köszi Rubiikaaa, de nem kell-mondtam fülig vörösödve és elfutottam átöltözni

(Fer/dél/külváros)

Kiszálltam gyorsan a kocsiból, mert az utcán kiabálásokat hallottam. Egy gond volt. Voltak kiabálások, de nem láttam sehol senkit. De! Ott van Avril! Ő biztos tudja hogy mi van itt. Odamentem hozzá.
-Szia Fer! Hogy kerülsz ide? -erre még nem is találtam ki indokot!!!
-Azt most hagyjuk... Coco hol van?
-Már értem miért jöttél ide. Most futott el Briannel.
-És te itt ilyen nyugodtan állsz?
-Coco ügyes lány. Megoldja. Tegnap este is megoldta.

(Coco/Este)

Brian bezárt engem egy házba. Ahogy láttam a kocsi ablakból ez a semmi közepén van. A fejem hasogat, mivel beütötem az ágy szélébe. Igen egy ágy szélébe mivel Brian egy ágyhoz bilincsezett és én ki akartam szabadulni. Ekkor támadt egy jó kis ötletem, de rögtön el vette róla a figyelmemet, az hogy egy féknyikorgást majd kocsiajtó csapódást hallottam. Remélem megtalált valaki és nem Brian az.
-COCO!!!COCO!! Itt vagy? COCO!! -ez a hang ismerős... ez Fer!!
-Itt vagyok.....a.....nappaliban!
-Végre megvagy! Már égen földön kerestünk a többiekkel téged. Hogy vagy? Megütött? -láttam a szemében a dühöt amint Brianra gondol.. Hogy talált meg?
-Már sokkal jobban! De nagyon siessünk. Brian bármelyik percben itt lehet! Én vezetek, szóval add oda a kocsikulcsot!
-Mi? Nem! Én!
-Fer most sietnünk kell! -na jó ez álszent volt vele szembe.. Legalább mostantól kisebb lesz az egója.
-Úgy gondolod hogy én nem vagyok elég gyors?
-Gyors vagy a pályán. De ha Brian lőne ránk akkor is tudnál gyorsan menni??
-Nagyon engedékeny vagyok ma. Tessék itt a kulcs. -odaadta a Maserattija kulcsát. Még életemben nem vezettem Maseratit.

( Coco/ Vacsi / Szálloda )

-Ti már láttátok Cocot vezetni? -tette fel Fer azt a kérdést amit nem akartam hogy feltegyen.
-Még ültünk is mellette! Utána hánynom kellett!
-Komolyan? -kérdeztem Rubenstől
-Komolyan. Még mindig nem tudok olyan kajákat enni amiket ti..
-Bocsi de ti szavaztatok meg!
-Mert még nem tudtuk hogy gyomor felforgatóan vezetsz!
-Üdvözöllek a klubban! -mondta Seb
-Mégis milyen klubban?
-A kiközösítettek és szivatottak klubbjában...
-Inkább nem lépnék be.
-Hát akkor megint csak ketten vagyunk a klubbal csak ő és én.... -itt már mindenki röhögőgörcsöt kapott.
-Én fogom mondani a legjobb Coco vezetési sztorit.... -és az egész este így telt, a vezetési stílusomról szólt. De Seb jelentette ki azt amit még az életem árán is behajtok rajta! /Coco, egyszer te menni fogsz az én F1-es kocsimmal!/

12. rész

2010. 04. 27. Kedd.

-Tegnap nagyon nagy volt Sebi a lift előtt. -mondta Av miközben reggeliztünk a szálloda éttermének a teraszán
-Nem csalódtam benne! Tavaly Fernél volt egy buli mindenki ott aludt és reggel mikor felkeltünk Sebi arca micimackó arcára hasonlított, mivel Kimiék kifestették az arcát és felöltöztették egy kitömött micimackó jelmezbe! De ez még semmi... a legjobb az volt, hogy Sebinek még tetszett is és úgy ment el bevásárolni!
-Ezt nagyon szívesen végig nézetem volna! -mondta két röhögőgörcs között.
-Sziasztok lányok! Leülhetünk? -jöttek a fiúk kivétel Fer és Felipe
-Persze -ekkor Sebi készült a leüléshez, amikor Lewis kihúzta alóla a széket és Seb az asztal alatt kötött ki.
-Mégis mit képzelsz te kigyúrt izomagy? -és elfutottak, mégpedig most kivételesen úgy hogy Sebike üldözte Lewist. Biztos ma van a gyereknap.
-Látom ti aztán jól elvagytok!
-Szegény kis Sebikét képtelenség nem szívatni! De ha szívatás nélkül élni akar akkor el kéne utaznia innen neki is.
-Mi az hogy neki is? -Avril kérlek hagyd ezt abba!
-Felipe és Nando elutazott.
-Mert? -Avril ezt még nagyon megbánod!
-Felipe a kicsi Felipéhez Fer pedig egy Santenderes eseményre.
-Ja a bank 1,5 millát tesz Nando két hüvelykujjacskájára!
-Kimi nem kell ennyire irigykedned!
-Nem is irigykedek! Most vágnám le az ujjaimat azért a pénzért?
-Sajnálom Kimster de csalódást kell hog okozzak, mivel nincs neked rájuk biztosítás.
-Elmondaná valaki nekem hogy Coco miért védi Fert?
-Mi? Én nem is Fert védtem!
-Dehogyisnem! Te vagy az ő védőügyvédje!
-Figyelj Coco, szerintem ezt nem fogják abba hagyni úgyhogy edd meg és menjünk -egy jó tanács végre Avriltől.
-Nem szabadulhattok meg ám ilyen gyorsan tőlünk!
-Azt csak hiszitek! -azzal felálltam és elkezdtem Avrillel menni a parkolóház felé. De a fiúk betartották amit mondtak és jöttek utánunk. Még a fogócskázásból visszatért Lewis és Seb is jöttek mögöttünk miközben azt sorsolták ki kő papír ollóval hogy ki vezessen. Nekem már nagyon elegem lett ebből mindig ez ment náluk. Fogtam magam kitépem Kimi kezéből a kulcsokat.
-Majd vezetek én!
-Nem te NEM! -most ez nem a fiúktól jött hiszen ők teljesen le voltak döbbenve hanem ez Avriltől jött.
-Miért nem?
-Még ezt kérdezed? Úgy vezetsz az utcán mintha rallyznál!
-Rallyzna?!!!! Coco vezet! -jelentette ki az összes fiú.
-Av, mit szólsz mától kezdve felettük telj hatalmam van és ebben nem akadályozhat meg senki és semmi. -nyújtottam rá a nyelvem
-Csak Ő! -mutatott Brian felé. Ezt nem hiszem el még itt is itt van?


/Sebi - késő éjjel/
-Képzeld Fer mi történt ma!
-NA mi?
-Coco felrobbantott egy kicsit de mi kiugrottunk belőle!
-Kitalálom Brian Steller lőtt rátok!
-Honnan?
-Sebi..Sebi...Sebi...Nincs olyan dolog amit én ne tudnék!
-Coco mesélte neked a storit.
-Okosodsz. De szerintem nálatok éjjel van úgyhogy szia!
-Szia Fer!
Aztán elmentem a Fertől kapott régebbi /egyik/ kedvenc-egyetlenegy Hello Kitty-s pizsimbe alukálni.

11. rész

2010. 04. 26. Hétfő

(Avril,Hawaii-tengerpart)

-Nagy?
-Igen.
-Hatalmas?
-Nem.
-Van kereke?
-Igen. –minden szempontból
-Piros?
-Igen. –na Coco ha most nem találod ki!
-Miért gondoltál rá?
-Csak igen és nem válaszokkal szolgálhatok. –nem leszek ilyen könnyen kapható. Muhahaha…..
-Megint az akartad hogy rá gondoljak?
-Igen! Mi másért?! Még a tervembe is beavatlak addig foglak ezzel szívatni amíg vissza nem mész hozzá!
-Nem ezért jöttem el veled Hawaiira!
-Pedig nagyon összeilletek!
-Pont te mondod! És nálatok mi van? Hogy állsz Deryckkel?
-Így hátba támadni!
-Pedig nagyon összeilletek! -próbáltam utánozni.
-Nem is ilyen hangom van!
-Pedig ilyen. Főleg amikor hülyesé… ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!
-Gratulálok! Most hogy állítjuk vissza a napernyőt?

♥♥♥♥♥♣☻♫☺♠♦♪♥♥♥♥♥♥
(Fer, Hawaii)
-Jézusom Rob te még ide is elhoztad a kártya pakliidat?! –ez már betegség lesz nála!
-Gondoltam kártyázunk egy jót. Valaki?
-Nem!-jött az egyhangú válasz mindenkitől. Hogy lehet valaki ilyen szivacs agy?
-Na de srácok! Héé mér jöttök felém? Feeeer! Sebiiiiiiiiikeeeee! Lewiiiiis!!! –rikácsolta a nevünket :D –Azonnal teeeeeegyeteeeek leeeeeeeeeee! –már sikítozik is.. egyre jobb! ;)

♥♥♥♥♥♣☻♫☺♠♦♪♥♥♥♥♥♥

(Coco)
-Coco nézz oda! –mutatott Avril egy picit távolabbra
-Aúú –Av elengedte a napernyőt és a lábamra esett, amitől körbe körbe ugráltam egy lábon –Most ezt felállítjuk és utána nézelődünk!
-Csak egy pillanatra! Utána majd felállítom én. –hiszem ha látom
-Oké –odanéztem- te jó ég! Hogy kerülnek ide? Te hívtad őket ide ugye?
-Dehogyis. Nekem éppen olyan újdonság mint neked.
-Most mi legyen? Elmenjünk?
-Hogy tudott ez megfordulni a fejedben? A világ egyik legjobb helyén vagyunk! Hogy mennénk el csak miatta?
-Okés.. Akkor fel tudod állítani?
-Persze! De azért jöttünk ide hogy lebarnuljunk! Nem kell ide napernyő! –jelképesen arrébb dobta. –Meg amúgy is már este 6 óra van.
-Este hat óra ide vagy oda, minden hogyan letudunk égni. Szóval ha le égek akkor az a te hibád lesz!
-Elvállalom! Húú nézd ezek mit csinálnak!
-Szegény Rob! –Rob-ot a kezénél és lábánál fogva Fer, Kimi, Sebi és Lewis lengette a levegőben.
-Szerinted beledobják a vízbe?
-Persze. –még el se tudtam mondani azt amit el akartam mondani :P már Rob repült a levegőben mint egy kismadár és süllyedt a vízben mint a titanic.
-Hát ez nem lehetett valami kellemes.
-Av, most az egyszer igazad van. Menjünk a szállodához lécci.. -bociszemek
-Miért megfutamodtál? –odabiccentett a fiúk felé akik felénk kezdtek el indulni.
-Nem!
-Biztos?
-Na jó részben az is! De fáradt is vagyok és már negyed hét és nincsen napernyőnk.
-Mennyi kifogásod van!
-Még ezeken kívül is van.
-Nem akarom hallani úgyhogy menjünk.

♥♥♥♥♥♣☻♫☺♠♦♪♥♥♥♥♥♥ szállodában ♥♥♥♥♥♣☻♫☺♠♦♪♥♥♥♥♥♥

Avrillel csak akkor vettük észre hogy csurom vizesek vagyunk, amikor átvettük a szobakulcsot és a pult mögött álló nő rosszallóan nézett ránk. Nagyon óvatosan egymásba kapaszkodva elkezdtünk menni a lift felé, de én a szerencsétlenségemre megcsúsztam és magammal rántottam Avrilt a földre.
-Aúú! Ezt most te csináltad! –ekkor kinyílt a lift ajtó és előttünk termett Seb és Michael, de szerintem ők minket nem vettek észre, mivel egy hatalmasat tanyáltak a pocsolyánkban.
-Üdvözöllek titeket a klubban! –köszöntem és máris megjelent Mark, Rubens és Felipe. Naná hogy ők is a földön kötöttek ki. Már röhögő rohamot kapott mindenki, amikor megjelent a haramadik adag vagyis Fer, Kimi és Lewis ők egy csoda folytán nem estek el.
-Itt meg mi történt? –kérdezte kicsit kómásan Kimi miközben felsegítette Avrilt.
-Coco lerántott a földre!
-Nem rántottalak le hanem csak elestem és te is estél velem együtt. –megfogta Fer a kezem és felemelt a földről… Na vajon hogy éreztem ekkor magam? Mint aki a mennyekben van…. –Köszi- közben Lewis próbálta felsegíteni a fiúkat kevesebb sikerrel mivel ha már félig felemelte, akkor Lewis-sal együtt a földön kötött ki. De ha nekik még ennyi nem volt elég, akkor még a hangulat fokozásáért megcsinálták ugyanezt még legalább 10szer. Amikor Sebit akarta felemelni, akkor leesett Sebiről a rá amugy is hatalmas fürdőköpeny és alatta volt egy hupikéktörpikés bokszer.
-Sebi nagyon nagy vagy ma! –mondta Michael két röhögőroham között.
-Pont te mondod, amikor a pályán nem is tudok veled harcolni mivel nem vagy a közelemben elöl.
-Magas hegyek között hol a tenger hupikék ott laknak ők a törpikék….–mindenki elkezdte énekelni a hupikék törpikéket Sebi dicsőségére, aki fülig vörösödve visszament a szobájába.
Pár perc múlva én és Avril is követtük a példáját.

10. rész

2010. 04. 18. vasárnap.

- Lécci lécci lécci mondd el hogy mit csinált! –kérte Av miközben mentünk a pályára
- Biztos tudni akarod?
- Harapó fogóval húzom ki belőled már tegnap este óta az összes mondatot ami Fer és közted volt és akkor még azt kérdezed hogy akarom-e tudni?! Persze hogy akarom!
- Oké… Szóval tegnap bejött a szobába és nagyon örült vagy hát azt gondoltam mivel ugrált és felkapott engem..
- Húú hát ez nem normális… és mi volt utána?
- Ömmmmm…. megcsókolt…..
- Ez aztán egy nagy sztori. Azt viszont nem hiszem el benne hogy egy szaros harmadik helynek ennyire örült főleg hogy az még csak nem is futam harmadik hely…
- Hát ebben most igazad van.
- És te is örülsz?
- Ezt hogy érted?
- Mi van köztetek? –itt megforgatta a szemeit
- Fogalmam sincs majd fogok erről beszélni vele.
-Értem.-mire Av kimondta ezt a szót arra be is értünk a paddockba. Láttam a szemén hogy a falon levő órájára néz.-Most dél van menj és beszélj vele!
-De…
-Nincs semmi de, mész és beszélsz vele. Szia! –szabályosan kitolt az ajtón.
-De akaratos vagy mostanság! Szia! –azzal tömegen átverekedve elindultam Fer szobája felé, csak azért hogy betartsam Av kérését, de lehet hogy most Avril tudta hogy én hova is akarok menni.
-Szia Stefano! Fer a szobájában van?
-Igen ott van. Milyen régen hallottam ezt a kérdést tőled…
-Nem biztos hogy még egyszer hallani fogod tőlem. Lehet ez az utolsó. –most meg mi ütött belém? Az előbb még…meg
-Ne már Coco! Te elképzelni sem tudod hogy Fer milyen boldogan jött ki az időmérő után a szobából és azt ne mondd nekem hogy te nem voltál ott! –fenyegetett az ujjával
-Jajjj! Neeee!
-Most nem értelek.. Mi ne?
-Azt most hagyjuk de nem lesz semmi köztünk. –esküszöm hogy az ördög győzött bennem… mármint ami a döntésemet illeti.. Pedig még az az sz betűs szó ott van..
-Csak a futamig! Kérlek!
-Nem Steff! –itt vágott egy grimaszt, mivel nem szereti ha Steff-nek szólítják –Most kell beszélnem vele! Szia.
-Érzem hogy nem lesz jó futamunk akkor…. Szia! –Stefanoval való beszélgetésen gondolkodtam, addig amíg oda nem értem Fer szobája elé. Megálltam az ajtó előtt. Akkor most vagy soha és benyitottam. Fer éppen a szoba közepén állt csurom vizesen de ha ez még nem elég akkor azt is hozzá teszem hogy „csak” egy bokszer volt rajta. Nem éppen egy hétköznapi látvány volt. Lányok milliárdjai tudnának „ölni” azért hogy ezt láthassák.. Most én voltam az a szerencsés egyed. Nem mondanám magam szerencsésnek egy dolog miatt, előjött bennem az az érzés hogy miért is szeretem Fer-t. Szívem szerint odamentem volna hozzá és…. NEM! COCO TÉRJ ÉSZHEZ! Ezt nem engedhetem meg most pont most magamnak.
-Ömmm. Szia!
-Szia! Mindjárt megmagyarázom csak adj egy percet! –bement a gardróbjába és pár pillanat múlva már ott állt előttem felöltözve. De a jó hatás kedvéért még a haja vizes volt és ez neki nagyon jól NEM!!
-Szóval az volt hogy Rob és Lewis….
-Fer az most engem nem érdekel! Másról akarok veled beszélni!
-Kettőnkről…
-Igen. Egész éjszaka ezen agyaltam –itt egy halvány kaján mosolyra húzódott a szája. –szóval… az lenne a legjobb ha nem próbálnánk meg újra.
-Ami tegnap este történt az…
-Nem jelent semmit. Felejtsük el. Csak ennyit akartam bocsi a zavarásért és sok szerencsét a futamhoz! Szia! –gyorsan kimentem a szobájából és a paddock felé vettem az irányt.

Stefanonak igaza volt.. Fer elcseszte a versenyt már az elejét, hisz olyan hibát ejtett ami még egy újonctól is meglepő lett volna, nem hogy egy kétszeres vb-tól. Ami a legrosszabb az egészben ez mind az én hibám… ha hallgattam volna Stefanora akkor lehet Fer megnyeri a versenyt….

9. rész

2010. 04. 17.

Reggel hat órától egészen délig tartott a fotózásom. Most meglepően rövid volt.

♥♥♥♦♦♣♣♣♠♠♠♪♪♪☺☺☺♫♫♫☻☻☻♣♣♣♥♥♥♦♦♣♣♣♠♠♠♪♪♪☺☺☺♫♫♫☻☻☻♣♣♣
(Időmérő előtt)

-Szia Coco! Hogy sikerült?
-Szerintem jobban nem is sikerülhetett volna mivel úgy volt hogy egész nap eltart így meg csak pár óra volt.
-6 óra! Neked az pár óra?
-Fotózásnál igen! De most megyek pár pilótához mivel beszélnem kell velük.
-Hogy mi?
-Majd elmesélem. Szia. -és gyorsan elfutottam a bokszok felé. Egyetlen egy személy miatt aki nem más mint Fernando Alonso. Ha csak egy pillanatra láthatnám őt... Nem is kellett sokat gondolnom erre, mivel Fer épp a mérnökeivel beszélgetett. A szívem nem ritmusban kezdett el verni. És most mi legyen ott maradjak és nézzem vagy induljak vissza? Az utóbbit választottam, mivel az ésszerűbbnek tűnt.
-Coco várj! -ez Nando hangja tehát észrevett....
-Szia!
-Szia! Nem úgy volt hogy ma nem leszel itt?
-De,csak.........Jézusom! -fejemre húztam a csuklyám.
-Coco, itt nincsenek gonosz paparazzók....vagy legalábbis ilyenkor nincsenek...
-Nem..Nem is gondoltam erre. Látod azt az alakot? -mutattam jobbra
-Igen. Még soha sem láttam.
-Most majd többször fogod látni. Nem tudsz valami olyan helyre elvinni ahol nem talál meg és minél gyorsabban?
-Persze! Gyere be gyorsan a szobámba! -1 perc múlva már Fer szobájában voltunk.
-Elmondanád hogy ki ő és miért kell előle bujkálnod?
-Igen....-elkezdtem mondani a sztorit, amit Fer párszor kikerekedett szemekkel figyelt.
-Te jó ég! Ezt Raquel szabadította rád?
-Igen. De most menj ki az időmérőre. Ugye itt maradhatok?
-Persze. Ne maradjak veled?
-Köszi. De ez hülye kérdés volt. Szállj be a kocsidba és vedd célba a Pole-t!
-Oké. Szia!
-Szia és sok szerencsét! -odamentem hozzá és gyorsan megöleltem. Láttam a szemében a csillogást. Biztos látja a reményt hogy megint.. Miért kell ezt elhitetnem vele? És persze magammal is.... És miért érzem azt hogy szerelmes vagyok belé??.... még mindig....
Az időmérő elkezdődött és én most százszor jobban átizgultam mint eddig bármikor.


♥♥♥♦♦♣♣♣♠♠♠♪♪♪☺☺☺♫♫♫☻☻☻♣♣♣♥♥♥♦♦♣♣♣♠♠♠♪♪♪☺☺☺♫♫♫☻☻☻♣♣♣
(Időmérő után)
Fer szobájában az időmérő után még kellett várnom egy bő órát. De az órának minden percében három dolog járt az eszemben: Az első az hogy szerintem Ferbe szerelmes vagyok. a második az hogy lehetséges hogy össze jövök Ferrel és végül a harmadik az hogy az időmérő még a vártnál is jobban sikerült neki.
Végreee belépett az ajtón, de ekkor olyan dolgot csinált amit a legmerészebb álmaimban sem tudnák elképzelni...most...

♥♥8.rész♥♥

2010. 04. 16.
♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥
-Coco ébredj! 9 óra és még el kell készülni! COCOOOOOOO!! -rázogatta Avril a vállam.
-Jó ébren vagyok! -azzal felültem az ágyban - Hány óra? -kérdeztem a tőlem telhető legálmosabban.
-Pont 9. De az előbb már mon.....-félbeszakítottam
-Mi?! 10-re a pályán kell lennünk! Pályára fél óra alatt érünk ki! Jay le fogja ordítani a fejünket! Gyorsan készülj! -és befutottam a fürdőbe
-Bocs, hogy nem keltem fel előbb! -hallottam még Av csípős megjegyzését

♣♠♦♪☻☺♥☺☻♪♣♠♦♣♠♦♪☻☺♥☺☻♪♣♠♦♣♠♦♪☻☺♥☺☻♪♣♠♦♣♠♦♪☻☺♥☺☻♪♣♠

Pontban 10-re kiértünk a Paddockba,ahol Jay fogadott minket.
-Azt hittem már soha nem jöttök ki.
-Inkább otthon maradtam volna
-Jajj Coco ne röhögtess még tuti hogy bele vagy zúgva Ferbe!
-Pedig nem! NEM NEM és NEM!
-De! Most az egyszer igaza van Avrilnek.
-Nincs! Neki nagyon kevésszer van igaza!
-Nem! Sokszor van igazam! Sőt inkább mindig!
-Na jó lányok folytassátok csak a veszekedést, de nekem ezt nincs kedvem hallgatni úgyhogy sziasztok!
-Ne Jay! Várj! Befejezzük a veszekedést! Csak ne hagyj itt.
-Bocsi. De ez csak egy jó ürügy volt mivel nekem már úgyis mennem kell.
-És mikor jössz vissza? -venni mély levegőt és lenyugodni, ezt ismételgettem magamban.
-Majd 5-kor elviszlek titeket innen. Ja és Avril ne hagyd Cocot szem elől még megszökik!
-Oké-mire kimondta ezt Avril Jay köddé vált
-Coco ilyen rossz társaság lennék?
-Dehogy is! Hogy mondhatsz ilyet? Csak nincs most itt Jay, aki ha baj van mindent megold egy pillanat alatt.
-De hát ott a telód ha kell eléred őt! Ez nem elég? -gyorsan felmértem a helyzetet
-Ebben a pillanatban elég.
Délig elbeszélgettünk a Paddockban, de délre már éhesek lettünk, ezért úgy döntöttünk hogy elmegyünk a pályán található étterembe és eszünk egy olíva bogyós pizzát. Szerencsémre odafelé és az étteremben nem találkoztunk F1-esekkel. De visszafelé már más volt a helyzet minden pilótával, csapatfőnökkel, szerelőkkel, sőt még pár F1 lady-vel is találkoztunk és ők mind bocsánatot kértek. A végére már úgy éreztem hogy menten elsüllyedek. Csak két személlyel nem találkoztam: Ferrel és Lewissal. Igaz Lewis az elejétől fogva hitt nekem, de Fer.....
-Hé te lány, akkor mi kinek is szurkolunk?
-Teljesen kiment a fejemből!
-De mára már csak eldöntötted hogy kinek is szurkolunk?
-Pedig nem!
-Alonso?
-Nem!
-Lewis?
-Lehet.
-Gondoltam hogy őt fogod választani ezért hoztam is neked ruhát.
-Mikor?
-Ma.
-Szóval Jay adta neked..
-Azt mondta hogy adjam rád meg én is vegyem fel mert Lewis-t fogod feltehetően választani.
-Oké. Felveszem.
-Szuper! Ez a tiéd és ez az enyém.-adott egy hosszabb tunikát aminek szürke színe volt és volt rajta egy Lewis felirat. 10 perc múlva sikeresen átöltöztünk a NŐI mosdóban. Már vége is lett a 2. szabad edzésnek mire végeztünk és mikor Jay hívott hogy most kell lemennünk a bokszutcába. Eleget tettünk Jay kérésének és a fotósok kereszttüzében lementünk Lewis bokszába. Nagyon meglepődött amikor meglátott minket, de szerintem leginkább a ruhánkon. Sokat beszélgettünk, aztán Lewisnak el kellett mennie egy csapat megbeszélésre így kimentünk a bokszból.
-Nézd 5 óra és az mit jelent? -kérdezte Avril miközben a napszemcsijét tette fel.
-Hogy Jay már itt van!
-Bizony ám! Te mész jobbra én meg balra és akkor majd meg tudjuk valahogyan találni Jayt.
-Okés! De majd hívjuk egymást.
Mentem 5 métert és vajon kibe ütközök bele? Csak nem Fernando-ba? Persze hogy itt áll előttem és biztosan beszélni akar velem! Neeeeeee
-Szia Coco!
-Most mivel állsz elő? És térj a lényegre! -utálom azt ha fél óra után tér a lényegre
-A ruhád! -na mi van meglepődtél?! nem Alonsos cuccban látsz!
-Mondtam már térj a lényegre
-Megbocsátasz nekem?
-Igen. -nagyon közel jött hozzám ekkor. Szinte éreztem a lehelletét az arcomon-de ez hogy megbocsátok még nem azt jelenti amire te gondolsz!
-Miért?
-Mert te nem bíztál bennem!
-Valamikor lehet róla szó?
-Nem tudom. -láttam egy kis reménységet a szemében-de most mennem kell! -köszöntem el gyorsan és átfutottam a tömegen. A hátamon éreztem a pillantását egészen addig amíg be nem fordultam a sarkon a parkolóhoz. Szerencsére Avril írt egy SMS-t hogy hol vannak, így gyorsan meg tudtam találni őket.
Most kivételesen nem azért futottam el mert megijedtem hanem azért mert Jay és Avril képes lesz itt hagyni ha sokat kell rám várniuk. Ezt olvastam ki az SMS-ből is.
-Sziasztok -ültem be a kocsiba
-Szia
-Mi tartott ennyi ideig?
-Az hogy találkoztam Ferrel és bocsánatot kért és újra össze akar velem jönni.
-Szóról szóra mindent tudni akarok! Lécci mond el! -kérte Av és elmeséltem nekik a szállodába menet.

♥♥ 7. rész ♥♥

2010. 04. 15. Csütürtök
♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥
Hát ez a nap is elérkezett, ami már nagyon régóta tart. Pontosan olyan régóta hogy már délután 4 óra van. Most értem fel a tengerpartról, amit kinyilváníthatunk a törzs helyemmé, hiszen már hétfő óta a parton élek. Végre nem hófehér bőrrel kezdem a nyarat hanem barnával, sőt nem szolis barnával hanem természetes barnával. Viszont még egyszer ki kell mennem egy tengerpartra Shanghai után és szerintem az a hely Hawaii-lesz. Mire ezt lebeszéltem magammal, arra elkezdett csörögni a telóm.
-Szia Jay! Shanghai után Hawaiira megyek!
-Nem, nem mész te sehova! -mi van? Akkor most nem megyek Shanghai-ba az F1-esek közé? Jupíííííííí!!!!!!!
-Mi?
-Nem hallottad a vulkánkitörést?
-De, de én attól még tudok repülni!
-Nem, nem tudsz, mivel Párizsba is el kell repülnöd és ott adnak új ruhákat!
-Kik?
-D&G és a Versace. Főleg azért adják hogy reklámozd őket.
-Okés.Te ott leszel?
-Nem. De utána rögtön kell repülnöd Shanghai-ba a vulkán miatt.
-OK. De innen mikor indul a gépem?
-Egy óra múlva, szóval 5-kor. -na ne szivass!
-Neee!
-De! Szia -és letette a telefont.
Hogy fogok én ilyen gyorsan elkészülni? Ez normális? Nem, nem norma Jay. Egyik szobából rohantam a másikba hogy össze szedjem a cuccaimat és valami szép állapotba kéne elcsomagolni őket. Mire mindennel végeztem, gyorsan kijelentkeztem a hotelből utána foglaltattam egy jegyet a Párizsi gépre. Utolsó jegy lett az enyém! Mekkora mákom van! A gépen felhívtam Avril-t hogy mi a helyzet. Szerencsémre ő már összepakolt. Azt mondta hogy ő előbb oda tud érni mint én, ezért megbeszéltem vele, hogy melyik hotelben foglaltasson szobát. Miután letettem a telefont rá 10 percre már a gép le is szállt. Gyorsan átvettem a csomagjaimat és futottam mindent elintézni. Szerencsémre Párizst úgy ismerem mint a tenyerem, ezért fél óra múlva már a cél gépemen ültem.
Éééés ééés ésss....leszállt a gép. Ezt a pillanatot nem vártam, főleg azért mert fogalmam sincs hogy kinek szurkoljak, vagy hát kinek a ruhakollekcióját hordjam és még azért is mivel találkozni fogok a pilótákkal. Miután egész repülőúton ezen gondolkodtam hogy kinek is, arra jutottam hogy Jenson Button-nak, mivel Jess-sel Jens barátnőjével jóban vagyok. Miközben ezen rágódtam sétáltam a csomagjaimmal a sétálóutcán a szálloda felé. Egyszer csak kit látnak szemeim Jessicát! Épp nyitottam ki a számat hogy köszönjek neki mikor ő simán elment mellettem. Nem Jensonnek fogok drukkolni ezt Jessica nagyon elszúrta! Ekkor jött velem szembe még 3 F1 lady velük is szoktam beszélgetni de ők is elmentek mellettem. Ez mióta divat náluk? Pedig kivétel nélkül mindenkivel jóban voltam. Vagy hát vagyok is, de ez most nem lényeg. Ekkor Nicole jött velem szembe. Na gyerünk menj el te is mellettem!
-Szia Coco! Jajj de rég láttalak! -ölelt meg..... ??????....
-Szia! Én is téged. Mi van veled?
-Háát most semmi. De veled nagyobb dolog, hiszen szakított veled Fernando!
-Aztán? Ő is ugyan olyan pasi mint a többi nem más!
-Téged aztán nem rendít meg! Én bele őrülnék ha Lewissal még egyszer szakítanánk!
-Ne is tegyétek! Összeilletek.
-Tudom.-egóóóóó- Figyelj meg tudsz nekem bocsátani?
-Hát persze! Miért is?
-Még nem is láttad az újságot?
-Már megint mit írnak rólam?
-Inkább örülnöd kéne ennek a cikknek! -nyomta a kezembe az újságot. Szerencsémre angolul volt mivel kínaiul nem beszélek. Cikk tetejére ez volt írva: Coco Rocha 3 évvel ezelőtti barátja mindent bevallott! Tőlem telhető legnagyobb gyorsasággal elolvastam a cikket. Röviden arról szólt hogy James a 3 évvel ezelőtti pasim összefogott Raquellel aki Fernando volt felesége az volt a céljuk hogy megjelenjen ez a cikk és ezért Raquel újra rámászhat Fernando-ra James-nek pedig nem kell többé féltékenynek lennie Fernando-ra. Nem értem hogy miért volt féltékeny rá. Ja és a másik hogy ezért ők kapnak egy tucat pénzt.
-Eddig is tudtam hogy hazugság, de hogy James is benne volt! De neked miért kellett ezért bocsánatot kérni?
-Mivel Fernandonak adtam igazat... Lewis akárhogyan is mondta nekem hogy Neked van igazad de én akkor sem..
-Lewis tényleg azt mondta az elejétől hogy nekem van igazam? -bólintott- És ugye csak ő mondta az egész F1-ből? -egint bólintott- Értem.
-Mikor megjelent ez a cikk az egész F1-es gárdával úgy döntöttünk hogy bocsánatot kérünk tőled. Persze Lewis kivétel ezalól úgyhogy ne lepődj meg ha ő nem kér.
-Oké. De valami még nem világos. Az hogy Jess és a még páran úgy elviharoztak mellettem hogy még köszönni sem köszöntek.
-Ezt én sem értem mivel Jessnek jutott eszébe a bocsánat kérés.
-Hát akkor viszont a modell szakma miatt van megsértődve rám. De hogy a többieket így az orruknál fogva tudja vezetni...
-Hát a többi F1 hölgyemény főleg a fiatalabbak nem elég okosak minden szempontból. De persze vannak kivételek. Tényleg hallottam hogy te vagy az egyik esélyes az év modellje címért. Gratulálok!
-Köszi. Amugy te meddig maradsz?
-Most megyek a reptérre mivel még sokat kell próbálnom a versenyre.
-Jajj tényleg! Akkor én nem is tartalak fenn! Szia!
-Dehogy is tartasz! Szia!
Ez meg hogy lehet hogy James ilyen gyorsan megjelenítette ezt a cikket? Pedig ő nem olyan hogy mindent megcsinál a pénzért. De mindegy legalább bevallotta! És ez a lényeg! Így ez a napom nagyon boldogak fejeződött be.

6. rész

2010. 04. 12. Hétfő

Előző pár nap fotósorozatokkal, divatbemutatókkal és Brian előli menekülésemmel telt, ami sikeres lett. (http://www.youtube.com/watch?v=9HvqyOe6vsM&feature=player_embedded => fotósorozat 1ik DX)Igy hát nem volt semmi izgalmas benne. Csak egy kivétel volt, amitől nagyon kiakadtam. Iman mellett kétszer is elmentem de ő egyszer sem köszönt, pedig én mind a kétszer köszöntem neki. Most már úgy gondolom hogy nem érdekel Chanel, hiszen szereztem egy új barátnőt. Együtt volt a fotózásunk. Ennyi történt.
Most kinn napozok a tengerparton Mami-ban. Már csak egy fotózás van hátra, ami Sanghai-ban lesz szombaton. Addig is én itt elnapozgatok. Hirtelen elkezdett csörögni a telóm. ( Csengőhang: http://www.youtube.com/watch?v=XDTibf0qIzw)
-Szijja Avril!
-Szia! Merre vagy?
-Ömmm... Miami-ban.
-Hú jó messze! Azt hittem még itt vagy LA-ben.
-Hát nem. Reggel volt itt egy fotózásom aztán péntekig itt maradok.
-Miért hova mész?
-Shanghai-ba.
-Hú, az egy jó kis hely. Te, nem ott lesz a hétvégén az F1? Mintha azt olvastam volna.
-Hogymi? Akkor inkább felakasztom magam, minthogy elmenjek!!!
-Hé,hé ne tegyél semmi hülyeséget jó??-bólintottam, de ezt ő nem érzékelte- Majd elmész és meglátod hogy mi van. Maximum majd előbb hazajössz.
-Igaz. De most leteszem Jay hív. Gondolom Shanghai-ról akar beszélni. Majd később mindent elmondok. Szia!
-OK. Szia Coco. -letettem és felvettem Jay-t
-Szia! Azt hittem már soha nem fogod felvenni!
-Hahaha! De most felvettem és lécci térj a lényegre.
-Ma beléd meg mi ütött? Jó kezdem.. szóval ugye tudod hogy a hétvégén Shanghai-ba kell repülnöd?
-Lényegre!
-Okéss. Pénteken a hajnali géppel elindulsz Shanghai-ba odaérsz reggel 9-re. Ott majd elfoglalod a szállást meg minden. -Most jön a rosz.. -mi??- Aztán szombaton és vasárnap ki kell menned a pályára.
-Arra a pályára ahol F1-es pilóták is vannak?
-Igen. De kihozhatsz egy barátnődet is. Erre én beszéltem rá az Elitet -ne legyél annyira odáig magaddal- Iman-t hozod?
-Nem. Avril Lavigne-vel jövök.
-Mi? Összevesztél Chanellel? Mi történt?
-Igen összevesztem. Szerintem te is tudod hogy miért.
-Jajj igen tényleg! De ezt az összeveszést még jól is fogadtad.
-Kösz. De nem látod most az arcom.
-Nem is akarom és nem is akarok most melletted állni. Aztán szombaton a pályán a kedvenc pilótád ruházati termékéből kell hordanod.
-Te jó isten! Ez mindennél rosszabb?
-Igen tudom! Szia!
-Szia! Úgy nyomd ki gyorsan! -de ezt már nem hallotta.
Visszahívtam Avril-t és neki is elmondtam az egészet.
-Mit szólsz hozzá?
-Téged üldöz a karma!
-És eljössz velem?
-Naná! Ki nem hagynám!
-Kedvenc pilóta?
-Most tudtam meg hogy van olyan hogy Forma1! És máris kedvenc pilóta? Nincs nekem olyan. Amúgy majd kitalálunk valamit.

5.rész

2010. 04. 07. /szerda/

-Szóval? -kérdezte Chanel, amire csak legbelül egy hatalmas sóhajjal és megbánással válaszoltam.
-Benne vagyok.
-Na végre! Gondoltam hogy végre benne leszel!
-Örülök hogy örülsz de nekem le kell tennem a telefont mert mindjárt leszáll a gép.
-Jó oké. Akkooor 15 peeeeerc múúúúlvaaaaaaa taláááálkoooozunk! Sziiiiiiiiiiaaaaaaaa! -köszönt el kicsit elnyújtottan....
-Sziiiijaaaaaaaaaaaa! -adtam vissza a köszönést
Boldog vagyok, mivel végre New York-ban vagyok. Viszont nagyon félek attól, amit Imannek ígértem meg. Mivel, ha az nem sikerül akkor nekem végem. Most majd sietnem kell mivel 15 perc múlva találkozunk és addig anyáékhoz le kell adnom Gaby-t.


-Szia!!! De régen láttalak! -ölelt meg- Indulhatunk?
-Persze! Csak áruld el részletesen a tervet.
-Szóval most elmegyünk az Elite-hez és lemondjuk a szerződést.
-Most komolyan gondolod? Nem gondoltam volna hogy tényleg komoly!!! Istenem, hogy én mit meg nem teszek érted! De miért kell lemondani? -ezt bezzeg nem mondta el a telóban.
-Mert az Elite indít egy szőrme márkát és abban megkínozzák az állatokat. Úgyhogy megmondjuk nekik hogy nem kell nekünk egy ilyen modellügynökség. A szavamat adom rá hogy úgyis térden állva fognak visszakönyörögni minket! Mondjuk ha engem nem is de téged biztos, mivel téged jelöltek az év modelljének.
-Hogy én ezért Jaytől és Ritától mit fogok kapni...
-Majd megvédelek! Na gyere és mesélj mi van akkor most Briannal itt van valahol? -kezdtünk el beszélgetni az Elite-hez tartó úton.


Sötét van itthon. Kinn állok az erkélyen és sírok. Nem értem ezt az egészet. Ahogy beléptünk az Elite-hez Chanelt nagyon durván kirúgták. Akkor én már le se mertem mondani a szerződést pedig lemondhattam volna. De az is biztos hogy jól tettem hogy nem mondtam le mivel jobbnál jobb szerződéseket ajánlottak. Nem is tudtam aláírni az összeset mivel Rita azt mondta telefonba hogy ez mind egyszerre rengeteg munka lenne. Így is 30 címlap, 50 fotózás, 20 divatbemutató. Rohanhatok most mindegyikre. Szörnyű. De ez mind szép és jó és nem ok arra hogy sírjak és szomorú legyek. Az az ok rá hogy Chanel megsértődött rám, mivel nem tartottam magam az előre megbeszélt tervhez. De most nem érdekel Chanel miatta nem fogom tönkre tenni a karrieremet, úgy mint ő. Az ő karrierje már romokban hever, mivel nem csak az Elite hanem az összes szerződése lemondta. Így a végéről nézve hülye is voltam hogy mind ebbe bele mentem, de a végén egyszerű ám ezt mondani. A végén Jay elmondta hogy Imannek az volt a terve, hogy az Elittel minden kapcsolatomat megszünteti és így megtudná akadályozni hogy én legyek az év topmodellje. A tervében egy bökkenő volt az Elite, mivel kihallgatták a beszélgetésünket. Először amikor ezt Jay szájából hallottam nagy hülyeségnek tartottam de már szerintem sem az. Chanel irigy volt rám, csupán azért mert én sikeresebb vagyok nála /főleg most/. Nem értem hogy miért nem volt képes ezt a szemembe mondani miért kellett neki alám ásnia. Abban sem vagyok biztos hogy ő egyáltalán a barátjának tekint. De mára ennyi elég, már a sok gondolkodástól megfájdult a fejem. Meg holnap amúgy is van fotózásom. Úgyhogy bementem a teraszról a pihe-puha ágyikómba.

4.rész

2010. 04. 06. (Kedd)

-Coco 10 percet késtél Ez nem vall rád! Na siess mert a sminkesek egyre mérgesebbek!- a szokásosnál magasabb hangerőn de nevezhetjük úgy is hogy kiabált velem Jay. Mivel reggel 10-re ott kellett lennem a divatbemutató helyszínén hogy megcsinálják a sminkem és a hajam.
Befutottam a az én szobámba ahol a rengeteg cipőn és ruhán fenn akadt a szemem. De nem nézhettem meg a ruhákat mivel a sminkesek leültettek egy székre és elkezdték kisminkelni az arcomat. Egy óra múlva a fodrászok is megjöttek és megcsinálták nekem Taylor Swift haját. Szerintem olyan lettem mint egy birka... Mire minden kész lett arra már este 5 óra lett és ilyenkor kezdd sötétedni Svájc, ami azt jelenti kezdődik! Ezért felvettem az 1-es számmal megjelölt ruhámat és futottam a színpad bejárata felé, ahol Phil irányította ki a modelleket.
-Coco mi van alszol? Egy-kettő ki a reflektorfénybe!
Gyorsan kimentem, először láttam meg a kifutót. Az egész tükrös volt 4 fő fal volt mind a négyen tükör borítás volt, ami a néző és fotósok mögött volt. Tető nem volt így még a nap utolsó sugarai be tudtak sütni. Szép látvány volt. Belenéztem az egyik tükörbe mivel nem is láttam magamon még ezt a ruhát nagyon szép volt ez a mélykék egyvállas ruha. A vállánál volt egy nagy fej rózsa, ami szerintem nagyon illett a térdig érő ruhámhoz. Végül elértem a kifutónak a végére, ami a kedvenc részem! De mától lemondok arról hogy az a kedvenc részem! Megláttam Briant. Mondjuk nem lepődtem meg, de mégis hogy jutott ide be? Ez félig egy zárt körű rendezvény! Visszafele Jay előtt mentem el és úgy láttam hogy ő is észrevette hogy itt van Brian.
Utána Még nagyon sok ruhával kellett végig sétálnom a kifutón. Már a legutolsó ruhában vagyok a finálé előtt és nem akarom hogy vége legyen mivel Brian ki tudja mivel fog nekem rögtönözni, és még lehet hogy nem kell rögtönöznie mivel volt temérdek ideje kitalálni legalább A, B, C és D tervet. ÉÉÉÉÉsssssss...Elkezdődött a finálé. Én vezettem a a modelleket. Mostmár biztosan észre vett. Beértünk a színfalak mögé és vége lett az én részemnek a színpadon. Most pedig bejött a divattervező, de én már ezt nem láttam, mivel elkezdtem közben öltözni. Mondta Phil hogy aki akarja az elvihet mindent ami ma volt rajta. Szuper!! Fogtam magam bedobáltam egy bőröndbe a ruhákat és futottam ki Jay kocsijához , de Rita már ott állt a hátsó kijáratnál.
-Azt hittem hogy már soha nem végzel! Gyere nagyon gyorsan mert még nézők közül egy ember sem tudott kijutni és az a lényeg hogy, ne vegyen észre.
-Miért fontos az ha észrevesz? Már úgyis tudja hol vagyok!
-Azért fontos az neki mert utána a kocsijával tud minket követni és ha tudja melyik szállodába mentünk akkor onnan már gyerek játék lesz neki megtalálni. -mire befejezte, oda is értünk Jayhez és a kocsijához.

Pár perc múlva azon kaptam magam hogy fenn vagyok a szállodai szobámban és éppen átöltözök. Miután végeztem és az átöltözéssel ránéztem a mobilomra és 23 nem fogadott hívást írt ki Imantől. Gyorsan visszahívtam és inkább aludtam egyet arra amit mondott. Majd holnap válaszolok rá.

3. rész

2010. 04. 05. (hétfő)

Reggel 10-kor ébredtem fel a mobilom monoton csengésére. (csengőhang:)
-Haló -szóltam bele álmosan
-Itt Chanel. A kutyádat nálam hagytad, de én nem tudom most sehová sem rakni. Szóval elküldtem egy Zac-kel. Kb. 10 perc múlva ott lesz a hotelban.
-Hogy mi? Akkor most velem lesz Gaby?
-Igen! Még csak most ébredtél fel?
-Most -ekkor kopogtak- de most megyek mert szerintem ideért Gaby. Szia és mindent köszönök.
-Máskor is! Szia! -köszönt el
Letettem a kagylót és futottam kifelé hogy ajtót nyissak.
-Jónapot kisasszony két csomagot küldtek önnek. De mondjuk az egyik nem csomag hanem inkább egy kutya -azzal a szobafutár odaadta a kezembe Gabbanát és a bőröndöt betette az előtérbe.
-Köszönöm!
-Viszlát! -végre elment
Jay imádlak küldtél nekem ruhákat! Gyorsan felöltöztem egy szép ruhába és Gaby-t letettem a szobába majd feltalálja magát.
Coco ruhája:

Fél óra múlva már az utcán sétálgattam. Megtaláltam a sétáló utcát, amikor a sajtósom Rita jött velem szembe.
-Sziiiia Rita!
-COCO! Teljes életnagyságban! Szia! Nagyon korán ideértél. ÉS mi ez a sebhely a nyakadon öm.. és a karodon? Mi történt veled?
-Ohh azt hittem Jay már elmondta neked. Menjünk be abba a kávézóba és ott majd elmondom neked. -mutattam a szemben levő kávézóra.
-Oké menjünk. -aztán kértünk cappucinot és belekezdtem a mesélésbe.
-Nem gondoltam volna hogy még egyszer vissza fog térni az életedbe az a Steller kölyök! És hogy képes még téged üldözni? Hogy lehet hozzá képe? Még szerencse hogy nem lett nagyobb bajod!
-Rita ha eléggé ki dühöngted magad akkor elmondod hogy mit mondjak a sajtónak mert szerintem holnap ez lesz a fő témájuk.
-Tényleg! Erről meg is feledkeztem! ömmmmmm...... Először is Jay mit mondott?
-Küldött ruhákat úgyhogy szerintem ő ezzel le is tudta, de holnap itt lesz.
-Na az jó! Akkor biztos fog neked segíteni nyilatkozni. De ha egyedül leszel véletlenül akkor tereld el a szót, ügyesen!
-OKOK.
Délután 5 óráig vásároltam és beszélgettem Ritával. De egy idő után a magassarkúmban már nagyon fájt a lábam úgyhogy megmondtam Ritának hogy már nem bírom tovább. Hívtam egy taxit, ami elvitt a szállodához, ahol vacsi, kipakolás, Gaby megetetése után ágyba estem és végig aludtam az éjszakát.

2.RÉSZ

2010. 04. 04.

Nem tudom hova futok. Nincsen kitűzött célom. Csakis egy dologra gondolok, mégpedig arra hogy, Brian el ne raboljon vagy valami rosszat ne csináljon. Mert ő képes és bevisz a sittre. Ebben is biztos voltam, onnan hogy régen üldözött de annak már két éve. Annyira jöttem rá hogy azért üldözött mert belém szerelmes volt és hogy velem lehessen ezért mindenféle bűntényt rám fogott. A legvégén aztán kiderült. Szerintem utána rúghatták ki. Most meg fejvadász lett. Ez tisztára Ő.
Talán be kéne öltöznöm valaminek. Talán el kéne valahova repülnöm. Talán aluljáróban kéne aludnom. Talán vissza kéne mennem Kellan-hoz. Ennyi a lehetséges összes talán. De ez a talán nekem kevés, a biztos lenne a jó megoldás. Úgy döntöttem hogy felmegyek a legelső gépre.

A gép Svájcban leszállt. Itt már este 8 óra volt. Szerintem fél órája sötétedhetett be. És úgy terveztem hogy majd onnan felhívom Kellant Jayt és Chanelt.
Lefeküdtem az ágyra és bepötyögtem Kellan számát.
-Szia!
-Szia Kellan! Mi történt?
-Szerintem te is ott voltál úgyhogy tudod.
-Jó de azután miután elmentem.
-Rögtön eltűnt. Tényleg most hol vagy?
-Svájcban.
-Jó messzire elrepültél. Ennyire nem lennék jó társaság?!
-De az vagy csak hát...-itt félbeszakított
-Mi az a CSAK???
-Úgyis ide kellett volna utaznom mert holnap után itt lesz a Chanel divatbemutatója.
-Hát akkor most jó helyen vagy!
-Azt nem mondanám mert gyorsan ki fogja nyomozni hogy itt vagyok. De most lefekszek. Szia!
-Hello. Jóéjt! -köszönt el.
Felhívtam még a többieket is. Jay azt mondta hogy holnap nem tud ide utazni, de a divatbemutatóra már itt lesz.
Ł Bárcsak minél gyorsabban eltűnne Brian! Minden sokkal de sokkal egyszerűbb lenne. Így meg bármikor rám törheti az ajtót és bilincsben elvisz innen! Azt viszont a legnagyobb ellenségemnek sem kívánom mivel nagyon megalázó. Ezen gondolkodtam még egy picit utána elmentem fürdeni azért a fürdést választottam mert hátha el tudja terelni a gondolataimat de nem jártam sok sikerrel. Úgyhogy kimentem a hálóba és bekapcsoltam a TV-t. Egy olasz sorozat ment benne. Mivel olaszul volt és csak annyit értettem belőle amennyit a színészek mutogattak meg hasonlók. Szóval szerintem arról szólt hogy volt egy lány Anne aki a jövőbe lát. Egy nap viszint azt látta hogy egy férfi az emberiséget akarja kiirtani és ő ezt próbálta megakadályozni.Szerintem leszívta ez az egész az agyamat úgyhogy inkább elmentem lefeküdni.

♥♥ 1.rész♥♥

♥♥Mit jelenthet az igaz szerelem? Bárki mondhatja nekem hogy szerelmes belém, még akkor is ha engem utál a világon a legjobban. Csak egy gond van az egésszel a végén fog kiderülni hogy igazán szeret-e.
♥♥(2010. 04. 04. vasárnap)
♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥
-Szia Coco!
-Hello Kellan! -mire befejeztem a szót már fel is értem a bejárata előtt levő hosszú lépcsősoron.
/később/
-Mekkora buliban voltál tegnap este?! És nekem miért nem szóltál? Tudod hogy minden jó buliban benne vagyok! -ha még tudná hogy milyen buli volt!
-Elmondjam az egyész bulit? -miért is nea buli szó lehetne a fedőneve.
-Komolyan elmondod? Imádlak Coco! Csak azt tudnám hogy honnan emlékszel rá? Vagy videó is van? Még állatibb lenne!
-Jézusom! Ne éld bele magad ennyire, mert még nem fog tettszeni a sztori.
-Jó csak kezdd el
-Szóval...Minden pénteken kezdődött....
-Mi a buli már pénteken elkezdődött?
-Igen, de azt hozzá teszem hogy a buli szó csak fedőnév.
-Ne már!
-Szóval péntek éjjel felhívott egy akkor ismeretlennek tűnő női hang, hogy el fogja venni tőlem az életem egy részét. Nem értettem ezt az egészet. Szombaton viszont már nagyon kíváncsi lettem, ezért felhívtam Jay-t hogy nyomozza ki nekem ezt az egészet. 10 perc múlva visszahívott hogy Alonso volt felesége be ad rólam és 3 évvel ezelőtti pasimról egy csókolózós képet. Ekkor tudtam hogy nem engedhetem hogy megjelenjen ez a cikk. Hiszen Fer, ha megcsalásról van szó akkor Ő mindent elhisz.
-Miért hinne el mindent?
-Mert Raquel is megcsalta őt. Meg Raquel előtti barátnője is. Folytatom.. Szombaton az időmérőre sem tudtam ott maradni mert utaztam Sydney-be a cikk miatt. Amikor visszaértem Melbourne-be akkor már éjjel egy óra volt. Át kellett vágnom a parkon hogy hamarabb a szállodába tudjak érni. A parkban Raquel és a pasibandája jött velem szembe. Szóval szerintem már érted hogy miért nézek ki így -bólintott- Az egyik nagyon ismerős volt már régről.
-Brian Steller, az a rendőr ugye?
-Igen. Csak már nem rendőr hanem fejvadász.
-Mi történt?
-Kirúgták. Egy ici pici gondom van vele.
-Mi?
-Rám "vadászik".
-Te jó ég! Én kinyírom őt!
-Hidd el ő előbb fog kinyírni téged mint te őt!
-Hahahaha!!!! De most mondd tovább!
-Okés. Utána már nem akartam visszamenni a szállodába. Gondoltam megvárom a reggelt és összepakolok aztán eltűnök Fer életéből.
-Szóval nem sikerült a szerkeztőségnél.
-De nem ám! Egyszerűen szörnyű volt ez az egész! - ekkor megszólalt a csengő
-Kit vársz?
-Senkit. De lehet hogy a multkori pizzásfiú hoz egy ingyen pizzát.
-Hogy mi?
-Majd elmesélem. Jó kis sztori. -azzal felállt és kiment ajtót nyitni.
-Brian tűnj el a házamból! -ordította Kellan.
Jézusom hogy talált meg ilyen gyorsan? Kimentem Kellan hátsó bejáratán és elrohantam.