10. rész

2010. 04. 18. vasárnap.

- Lécci lécci lécci mondd el hogy mit csinált! –kérte Av miközben mentünk a pályára
- Biztos tudni akarod?
- Harapó fogóval húzom ki belőled már tegnap este óta az összes mondatot ami Fer és közted volt és akkor még azt kérdezed hogy akarom-e tudni?! Persze hogy akarom!
- Oké… Szóval tegnap bejött a szobába és nagyon örült vagy hát azt gondoltam mivel ugrált és felkapott engem..
- Húú hát ez nem normális… és mi volt utána?
- Ömmmmm…. megcsókolt…..
- Ez aztán egy nagy sztori. Azt viszont nem hiszem el benne hogy egy szaros harmadik helynek ennyire örült főleg hogy az még csak nem is futam harmadik hely…
- Hát ebben most igazad van.
- És te is örülsz?
- Ezt hogy érted?
- Mi van köztetek? –itt megforgatta a szemeit
- Fogalmam sincs majd fogok erről beszélni vele.
-Értem.-mire Av kimondta ezt a szót arra be is értünk a paddockba. Láttam a szemén hogy a falon levő órájára néz.-Most dél van menj és beszélj vele!
-De…
-Nincs semmi de, mész és beszélsz vele. Szia! –szabályosan kitolt az ajtón.
-De akaratos vagy mostanság! Szia! –azzal tömegen átverekedve elindultam Fer szobája felé, csak azért hogy betartsam Av kérését, de lehet hogy most Avril tudta hogy én hova is akarok menni.
-Szia Stefano! Fer a szobájában van?
-Igen ott van. Milyen régen hallottam ezt a kérdést tőled…
-Nem biztos hogy még egyszer hallani fogod tőlem. Lehet ez az utolsó. –most meg mi ütött belém? Az előbb még…meg
-Ne már Coco! Te elképzelni sem tudod hogy Fer milyen boldogan jött ki az időmérő után a szobából és azt ne mondd nekem hogy te nem voltál ott! –fenyegetett az ujjával
-Jajjj! Neeee!
-Most nem értelek.. Mi ne?
-Azt most hagyjuk de nem lesz semmi köztünk. –esküszöm hogy az ördög győzött bennem… mármint ami a döntésemet illeti.. Pedig még az az sz betűs szó ott van..
-Csak a futamig! Kérlek!
-Nem Steff! –itt vágott egy grimaszt, mivel nem szereti ha Steff-nek szólítják –Most kell beszélnem vele! Szia.
-Érzem hogy nem lesz jó futamunk akkor…. Szia! –Stefanoval való beszélgetésen gondolkodtam, addig amíg oda nem értem Fer szobája elé. Megálltam az ajtó előtt. Akkor most vagy soha és benyitottam. Fer éppen a szoba közepén állt csurom vizesen de ha ez még nem elég akkor azt is hozzá teszem hogy „csak” egy bokszer volt rajta. Nem éppen egy hétköznapi látvány volt. Lányok milliárdjai tudnának „ölni” azért hogy ezt láthassák.. Most én voltam az a szerencsés egyed. Nem mondanám magam szerencsésnek egy dolog miatt, előjött bennem az az érzés hogy miért is szeretem Fer-t. Szívem szerint odamentem volna hozzá és…. NEM! COCO TÉRJ ÉSZHEZ! Ezt nem engedhetem meg most pont most magamnak.
-Ömmm. Szia!
-Szia! Mindjárt megmagyarázom csak adj egy percet! –bement a gardróbjába és pár pillanat múlva már ott állt előttem felöltözve. De a jó hatás kedvéért még a haja vizes volt és ez neki nagyon jól NEM!!
-Szóval az volt hogy Rob és Lewis….
-Fer az most engem nem érdekel! Másról akarok veled beszélni!
-Kettőnkről…
-Igen. Egész éjszaka ezen agyaltam –itt egy halvány kaján mosolyra húzódott a szája. –szóval… az lenne a legjobb ha nem próbálnánk meg újra.
-Ami tegnap este történt az…
-Nem jelent semmit. Felejtsük el. Csak ennyit akartam bocsi a zavarásért és sok szerencsét a futamhoz! Szia! –gyorsan kimentem a szobájából és a paddock felé vettem az irányt.

Stefanonak igaza volt.. Fer elcseszte a versenyt már az elejét, hisz olyan hibát ejtett ami még egy újonctól is meglepő lett volna, nem hogy egy kétszeres vb-tól. Ami a legrosszabb az egészben ez mind az én hibám… ha hallgattam volna Stefanora akkor lehet Fer megnyeri a versenyt….