15. rész

2010. május 7. péntek

-Szia Coco!
-Szia Avril! Merre vagy? Nem látlak sehol Barcelona-ban.
-Coco ezer bocsi.. De közbe jött egy tv show… Nem tudok ott lenni a hétvégén..
-Ez eltart egész hétvégén?
-Nem. De lázam is van.
-TV show-ba akkor hogy tudsz elmenni?
-Hónapokkal ezelőtt már megigértem Ellen-nek. Bocsi.
-Voltál te már Barcelonában?
-Igen. Miért?
-Merre kell menni a szállodához?
-Eljött ez a pillanat is! Eltévedtél!! –nevetett de a nevetése köhögésbe ment át.
-Csak kerülnél a kezeim közé!
-Olyan biztos nem lesz! Szia!
-Há! Nem tévedtem el.
-MI? –most nagyon meglepődött…
-Itt állok a szálloda előtt. Be kéne mennem úgyhogy Szia!
-Szia még egyszer. –letettem a telefont és eltettem a zsebembe.
Beléptem a szállodába és egy „gyönyörű szép látványba” lett részem. Ami nem más mint a fiúk itt az előtér közebén a földön ülve kártyáznak. Szerencsére észrevettek miközben mentem a recepció felé és a szemem sarkából láttam hogy egyre szebb halk káromkodások hagyják el a szájukat. Ez azért van, mert én nyertem a fogadást. Gyorsan lefoglaltam egy szobát és elindultam feléjük
-Sziasztok!
-Te meg hogy a.. kerülsz ide? –kérdezték egyszerre.
-Fogadtunk és én nem akartam elveszíteni.
-Mi ti fogadtatok? –kérdezte Nico (Hülkenberg)
-Igen az egész F1-es pilóták nevében…. Bocsi… De erre nem számitottunk. –mondta Seb.
-És mit kell csinálnunk? –kérdezte Jenson
-Ezekben végig kell futnotok este a pályán! Mindenkinek van benne! –tettem le eléjük egy női fehérneműkkel teli szatyrot, amibe gyorsan belenéztek.
-Nem! Ezeket fel nem veszem!
-Én sem!
-Sziasztok! Mi történik itt? –kérdezte Fer.
-Ezeket kell felvennünk! –adta Nando kezébe a szatyrot amibe Ő is belenézett.
-Fiúk ti nagyon megszívtátok!
-Nem csak mi Fer! Te is. Neked is fel kell venned..
-Neeee. –Fer gyilkoló pillantást küldött felém amin csak nevetni tudtam.
-Sajnálom, de a fogadás fogadás. Majd este a pályán 9-kor találkozunk. Lécci mondjátok el a többieknek is! Sziasztok! –gyorsan elhúztam a csíkot. A liftet vettem irányba amit szerencsémre rögtön el is értem. A szobámban elkezdtem szép sorjában kipakolni a bőröndből a cuccaimat mivel még rengeteg időm van arra hogy kimenjek az első szabadedzésre. Épp a negyedik ruhámat akasztottam fel amikor kopogtak. Elindultam ajtót nyitni. Kinyitottam. A nem várt Fernando Alonso jött be a szobámba és toporzékolt
-Mégis hogyan gondoltad hogy én azokat fel fogom venni? Miért nem mondtad el ezt a reptéren hogy ezek nemcsak a saját nevükben fogadtak? –az utolsó kérdést szinte már ordibálva mondta. A feje olyan vörös lett mint az inge de szerintem azt lentről hozta, amikor meglátta a szatyorban a női tangákat……
-Azért fogod felvenni mert ebben fogadtunk és én itt vagyok ti meg… ömmm…Azt mondtam hogy a fiúkkal és tudtom szerint te pasi vagy ééééééssss –kimentem a konyhába egy ásványvizes palackért amit a dühöngő spanyol bika képébe öntöttem. Csak a lehűtés miatt.
-Coco te normális vagy?
-Ezzel akartalak lehűteni de látom nem ment várj egy pillanatot –megismételtem az előbbi manőveremet. De most már nem dühöngött hanem velem együtt röhögött.
-Látod milyen jók a módszereim?
-Ez a módszer egyetlenegy épeszű embernek sem jut ez eszébe.
-Tényleg? Ha még mindig hülyének nézel akkor hozzak csak neked csak most még egy menetet?
-Nem kell! –elrohant előlem.
-Ennyire nem kell félneeee áááááááááááááá-itt nyakon öntött hátulról Nando és fél pillanat múlva mégegyszer.
-Ez most miért volt? –végig néztem magamon. Kedvenc fehér ruhám volt rajtam ami szét ázott. –Mit tettél a ruhámmal?
-Csak visszaadtam. Tudod úgy mint az oviban szokáááááá –a nagy magyarázása közben nem vette észre hogy megérkeztem egy csoki és saláta öntettel amit felé spricceltem. Nem voltak nagy tubusok így gyorsan elfogytak.
-Mint az oviban? Tudod mi már nem ott vagyunk.
-Én nem de te igen! És legalább a számba spriccelhetted volna!
-Nem tudok jól célozni meg amúgy is a foghagymás saláta öntet és a csokis jó párosítás lett volna nem?
-Akkor csak a csoki..
-Nem. Te olyat nem ehetsz. A sali öntet öntetből még van. Kérsz?
-Tudod hogy utálom a foghagymát.
-Ebbe csak 10 százalékot van benne..-Odafújtam a szájához a maradékot
-Gonosz vagy!
-Ki?
-Ott van! –mutatott rám
-Nem fogsz elkésni? –néztem az órámra ami 8-at mutatott és 9-kor már kezdődik az első szabadedzés.
-DE! Te nem jössz ki?
-Jól vagy? Így? Ilyen ruhában? Ilyen hajjal?
-Jézusom! Nekem is át kell öltöznöm! Szia! –köszönt el kaján vigyorral a képén és elhúzott.
Nekem is át kell öltözöm meg hajat mosnom meg sminkelni. Ezekre a dolgokra van negyed órám, miközben még 1 óra sem elég rá normális körülmények között. Mivel most nincsen normális körülmény ezért sietnem kell. Ide oda rohangálásomnak az lett a vége hogy a nappaliban levő víztócsán párszor megcsúsztam és elestem. Végül a ruhám egy kék mély dekoltázsú ruha lett, bokacsizmával és fekete harisnyával. Még egyszer megnéztem magam a tükörbe és indultam is le. A parkolóházban Nando ment éppen a kocsijához, amikor beléptem.
-Coco! Te aztán gyorsan el tudsz készülni!
-Szia! Kellően igyekeztem hogy nehogy elveszítsem a fogadást minden nap kinn kell lennem.
-Kivigyelek?
-Okés. De én vezetek!
-Na azt már nem! Tudod milyen borzasztóan vezetsz? Nem akarom még egyszer ezt átélni!
-Az én vezetési stílusommal nincsen semmi baj!
-Tényleg nincsen semmi baj vele. A te vezetési stílusod katasztrófális!
-És a tiéd szerinted jobb?
-Biztosan.
-Honnan veszed?
-Elvégre Forma-1-es pilóta vagyok
-Attól még nem kell jól vezetned!
-És ha még kétszeres világbajnok is?
-Az is csak szerencsével.
-Megjöttünk!
-Végree.
-Nem akarnád nézni a bokszból a szabadedzéseket?
-Mármint melyikből?
-Ezt most komolyan?
-Persze hogy nézem a TIÉDBŐL!
Ferrel töltöttem az egész napot. Ezért nyomós okuk volt az embereknek hogy azt higgyék hogy újra járunk. Pedig nem… vagy hát… erre a kérdésre nem tudnék válaszolni. Nando a szabadedzéseket követően nem volt boldog. Nyolcadik és negyedik helyen zárt, ami szerintem szép eredmény. A nap végén rengeteg interjút kellett adnia mivel Spanyolországban voltunk főleg sokat. Szegénykém még nagy nyomás alatt is volt. Minél jobb időt akart autózni. Hazai pályája. A lelátón csak Nando-s szurkolók vannak és minden lelátó televan.
Fernek még maradnia kellett csapat megbeszélésen. Mondta hogy ne várjam meg, mert eltarthat egy darabig. Szerencsére Jessica pont arra jött és ő szívest örömest visszavitt, mivel Jensonnak is megbeszélése van.
Tudom Jessica vitt a szállodába. Az a lány aki a múlt futamon levegőnek nézett. De megbocsátottam neki ma, mivel odajött mindenért bocsánatot kérni még egyszer és már most is ugyanolyan jóban vagyunk mint régen.