22. rész

2010. Május 11. (Kedd)

Kopogás ébresztett fel.. A felébredés még rendben van, de a felállás és ajtónyitás már nem. A fejem majd szétesik. A kopogás nem javít a helyzeten, inkább egyre jobban fáj tőle. Így hogy megszűnjön a zavaró tényező felálltam a kanapéról és kinyitottam.

-Hogy nézel ki? 8 óra múlva esküvő!! Szedd össze magad! Van rá 10 perced!

-Mi van? –ez még ilyen korán reggel túl gyors és sok az információ nekem.

-10 perc múlva a parkolóban! –és becsukta az ajtót. Ilyenkor utálom a nővérem de hát ez az ő nagy napja… Gyorsan előkotortam az aszpirint a táskámból. Majd a fürdőben lemostam a sminkem és jó sok alapozóval helyrehoztam a karikákat a szemem alatt. Átöltöztem egy lenge ruhába, hiszen nagyon meleg van itt.

-Szia Fer! Mennem kell, de te is kezdj el.. –benéztem Fer szobájába de nem volt ott… Azt nem hiszem el hogy előbb felkelt volna mint én, hiszen még amikor én haza értem nem láttam senkit… Vagy legalábbis nem emlékszem.. Az is igaz hogy már a nappaliban elaludtam a hálóig el se jutottam és lehet hogy ő már ott benn aludt.. Mindez pár másodperc alatt futott végig az agyomon. Már rohantam is ki Lyneyához megkérdezni.

-Milyen gyors voltál!

-Van egy kis gond.. Fer hol van?

-Mi Fer sem ért haza?

-Nem.. Miért?

-Ezek szerint senki sem ért haza..

-Mármint még Pat sem? –nem-et intett a fejével –Mike? –megint nem-et –Charlie?

-Senki!!

-Próbáltad már hívni?

-Igen. Csak ki van kapcsolva mindenki…

-Még van pár órájuk visszaérni. Nyugodj meg. Minden a legnagyobb rendben lesz. Indulhatunk?

-Igen. –mondta ki mostmár nyugodtan azt a szót amire ma még szüksége lesz…

(Fer)

-Te normális vagy? –pattantam fel az alvóhelyemról, ami a föld? volt..

-Hé, haver nyugi. –mondta a bűnös, aki nem más mint Charlie.

-Kösz nyugi.. Mégis hol vagyunk? –körbenéztem a szobán de egyszerűen nem rémlett semmi… De a fejem észveszejtően fájt.

-Mi sem tudjuk.. A tegnap estéről nem ugrik be semmi…

-Mint ahogy nekem sem..

-Mike-ot láttad?

-Igen most ment el pisilni…

-Pat?

-A házban nem találjuk.. Így még az esküvő előtt elmegyünk a keresésére…

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ-és kifutott az előbb említett személy a fürdőből sikítozva.

-Téged meg mi a franc lelt?

-Benn van egy tigris a fürdőben! –ekkora hülyeséget életemben nem láttam

-Mi van? –és Charlie elindult a fürdő felé. Benézett de gyorsan be is tette.

-Na?

-Innen gyorsan el kell húznunk! Ez tényleg egy tigris!

-Csak egyet mondjatok meg hol a francba vagyunk? –ez már nagyon érdekelt mert mikor kinéztem a hatalmas ablakon olyan volt mintha LasVegas lenne előttem.

-Megnézem a gps-ben….

-Várj előbb tippeljünk. New York –ez Mike tippje volt

-Enyém Las Vegas.

-Itt meg LA.

-Okééé Fer győztél Vegasban vagyunk… És a Palms Place Hotel and Spa-ban vagyunk…

-Ezt meg honnan veszed?

-Azt is kiírja… És nézd ott a Palms!

-A fenébe! Nem fogunk az esküvőre odaérni!

-Mike nem csak az út hossza a baj hanem az is hogy Patrick nincsen meg!

-Hogy mi?

-Jól hallottad Fertől Pat nincsen sehol körbenéztem az egész házban de sehol sem találtam.

-Hé nem sír itt még valaki?

-Mi? –kérdeztük egyszerre Mike-kal

-Figyelj ha ezen a szemétdombon te bármit vagy bárkit is megtalálsz akkor sok sikert! –Mike tanácsára feleszméltem és körbenéztem a szobán. Hihetetlen mi volt itt.. Rengeteg még a füstölő cigaretta csikk, amit nekem nem is szabad használnom. Rengeteg üres piásüveg.. Mindezt megkoronázta hogy a drága bútorok széttépedt állapotban és mindenféle törött dolog a padlón.. Be sem lehet azonosítani némely tárgyat.

-Te atya ég gyertek ide! –nagyon megdöbbentett amit láttam. Egy kisbaba volt a konyha asztalon.

-Ez meg honnan jött?

-Szerintem a piára…

-Jézusom Mike ez egy kisbaba!

-Hát mit csináljak tuti hogy nem én hoztam ide. Meg amúgy is Fer te szereted a gyerekeket!

-Igen, de általában nem szoktam ellopni őket és a piák közé befektetni.

-Legalább nem lesznek gondjai a későbbiekben az ivással..

-Ha ilyen nehezetekre esik vigyázni rá akkor majd vigyázok rá én!

-Neked is kéne! –láttam meg a jó kis bizonyítékot

-Miért?

-A zsebedből most esett ki egy cumi.. –most már rá is mutattam a bizonyítékra

-Hogy került oda?

-Azt csak te tudhatod.

-Hé fiúk ürítsétek ki a zsebeiteket!

-Minek?

-Biztos lesznek benne nyomok és így el tudunk indulni.. azon a bizonyos úton –kezdtem el magyarázni és pakolni ki a zsebekből.

-Na ne már!

-Mit találtál Charlie?

-Én béreltem ki ezt a hotelszobát..

-És?

-Ráment a gatyám is!

-Hát néha így járunk pajtás!

-Persze Fer te könnyen beszélsz, kétszeres világbajnok létedre agyonkeresed magad!

-Látod? Így legalább levetted a vállamról azt a terhet hogy kicsit költekeznem keljen..

-Nagyon is szívesen tettem..

-Ahaamm.. Persze.. Te jó ég! –kiáltottam fel amikor megláttam a kaszinóban elköltött számla végösszegét.

-Mivan? Mégis lehúzta a gatyádat valami?

-Nem ez nem olyan sok.. Csak nem szoktam ennyit költekezni egyetlenegy este alatt….

-Add oda! –kérte el Mike –Szóval egytől négyig ott voltunk..

-De mit csináltunk előtte és utána?

-Gondolom utána foglaltuk le a szobát.

-Ezzekkel nem megyünk semmire.

-Azért megyünk. Csak keressünk még nyomokat! –nagyon értetlen pofát vágtak –Induláás!

-Na, látod ezt már értjük!

21.rész

(Coco ruhája a lánybúcsúztatón)

Az esti vacsi zökennőmentesen lement a szerencsémre. Hozzátehetjük az is hogy a pohár köszöntőkről lemaradtunk.. Így félnem sem kellett, hogy netán nekem kelljen mondanom egyet.. Bár láttam az arcokon egy kérdést,akkor amikor beléptünk a terembe, ami nem más mint „miért késtek” csak ennyi ez a két szó. De erre persze mi Nandoval sejtelmesen összemosolyogtunk ezeken az arcokon. Hiszen csakis mi tudtunk erre a választ.

Vacsora után még volt fél óránk elkészülni a lány-és legénybúcsúkig. A fiúk Nando-tól és Patrick-től úgy tudom hogy pókerezni mennek egy közeli bárba.. Mi meg egy kis csajbulit csapunk.

-Hahóóó! –integetett a szemem előtt a kezével Fer.

-Igen? –megráztam a fejem.

-Hol jár az eszed? –sóhajtott –Felértünk a szobába ha még nem tűnt volna fel.

-De feltűnt..

-Akkor miért állsz még mindig az ajtóban?

-Ömmmm… Mert lenn hagytam a mobilom az ebédlőben! –mekkora jó ötleteim vannak.. De ennyi volt. Megszólalt már megint a csengőhangom és a táskámból jött.

-Miért nem ismered el hogy elkalandoztál? Amugy is már 10 perce ott állsz.

-MI? Akkor sietni kell!

-Szerintem is.. –és elkezdett a szekrényben kotorászni és valamit makogott is hozzá spanyolul.

-Várjunk!

-Igen? –kinézett a szekrényből és szegénykém jól be is ütötte a fejét. –ÁÁ ez fáájt!!

-Jól vagy?

-Háát..-most mit talál ki vajon a drága? –egy gyógyító puszi jól jönne. –és ehhez még hozzájön az imádnivaló boci szeme.. Nem tudtam ellenállni így kapott a buksijára és még loptam tőle egy csókot.

-Ezért többször is beverném a fejem.

-Hogy még a végén agyrázkódást kapj!

-Hát akkor legalább több…

-Na itt fejezd be!

-Miért még megsértődsz?

-Az is lehet! De beszélnünk kell..-elővettem a sminkcuccomat és kipakoltam a tükör elé.

-Miről?

-Honnan ismered te Patricket és Lyneyát? –meglepődött a kérdésemen.. Hagytam hogy összeszedje a gondolatait. Addig is szép sorjába kezdtem rendezni a sminkeket először az arctonik és arctej majd az alapozók, púderek, pirosítók, szemhéjfestékek, szempillaspirálok, szemceruzák, szemkontúr, rúzsok és szájfények.

-Mentségemre legyen hogy nem tudtam hogy ő a te nővéred!

-Elhiszem hiszen most találkoztatok először. De a kérdésem..

-Oké. Szóval még mielőtt mi jártunk voltam egy hatalmas buliban.. De egy étteremben volt és Rob azt mondta hogy kajálni megyünk.. –persze hogy Rob keze is benne van…- amikor már eléggé leittuk magunkat akkor fogadtunk hogy ki tudja előbb leszedni Pat kezéről a nővéred…

-Szóval ki tudja előbb lefektetni.. –már a szemkihúzásnál tartottam, de megálltam mert a végén még kinyomtam volna a szememet…

-Igen.

-És gondolom te győztél… -ez undorítóóó

-Akármilyen meglepő,de nem! Rob ahogy kezet fogtunk felvitte a szállodába és Lyneya mégcsak nem is ellenkezett… Nagyon durva volt. Ezután hogy Pat-nek ne tűnjön fel odamentem hozzá és iszogattunk és beszélgettünk.. Ezután eltelt egy hét. Patrick felhívott hogy találkozhatnánk és a barátnőjét is bemutatná… Én elfogadtam.

-Ennyi?

-Igen..

-És mi volt a kaja dobálás? –megnyugodtam hogy csak ennyi volt, így folytattam a sminkelést.

-Hát egy sushi bárban találkoztunk és ott lett egy kisebb kaja dobáló verseny… Ennyi.

-Várjunk te honnan emlékszel erre ilyen jól ha leittad magadat?

-Ott volt még velünk Raquel és Sebi is.. Ők mesélték..

-És Raquel ezt nem is vette zokon hogy te ilyenekben fogadsz?

-Akkor már csak a gyűrű miatt kísérgettük egymást… Neki már volt valakije..

-Ohhh. Értem. –azzal felálltam a tükör elől és a gardróbba vonultam.

-Most megnyugodott a lelked?

-Nem még nem..

-Mi kell még?

-Arra az éjszakára emlékszik Lyneya és Rob??

-Nem.. Ők nagyon leitták magukat.

-Még nálad is jobban?

-Igen… Van még kérdés?

-Csak egy ha nem baj…

-Mondd..

-Szerinted lesz minta a pizzás dobozon?

-Mi van? –nagyon kellett nevetnem a hihetetlen meglepődésén.. Mindenre számított csak erre nem..

-Hát rendeltem és a múltkor nem volt.. Most ugye lesz?

-Istenem milyen nővel vagyok körülvéve…

-Akkor most lesz vagy nem?

-Igen lesz! Száz százalék!

-Honnan vagy ebben ilyen biztos?

-Onnan hogy van nekem alkoholosfilcem és majd rajzolok rá!

-De több színű legyen!

-Van sárga, kék, zöld, fekete, piros, rózsaszín..

-Rózsaszín?!

-Jól van na!

-Így jó vagyok? –kérdeztem amikor kiléptem a gardrób rejtekéből.

-Ennél szebb nem is lehetnél.
-Hidd el nekem lehetnék!
-Vannak benne kétkedéseim...
-Majd egyszer megmutatom hogy nekem van igazam. -mire ezt kimondtam le is értünk a földszintre.
-Szia Nando!
-Szia! -lágyan megcsókolt és elindultunk más-más irányba..

-Sziasztok lányok!
-Azt hittük már soha nem érsz ide!
-Pedig ideértem. Mehetünk?
-Igen! -jött az egyhangú rövid válasz.
Belevetettük magunkat a sötét éjszakába...

20.rész

2010. május 10.

Még most is csörög.. és csörög és csörög.. Nincs erőm felvenni. Mivel már egy jó ideje hallgatom a csengőhangomat, ezért ideje lenne kikelni az ágyból és felvenni. Főleg hogy már a nap is besüt az ablakon. Kinyújtóztattam a végtagjaimat és elindultam a mobilom keresésére. Nem kellett sokáig mennem, mivel az ágyam végén lévő kis asztalon volt.
-Igen? -szóltam bele a telefonba egy ásítás kíséretével.
-Coco, végre valahára felveszed! -ez anya hangja
-Történt valami Lyneyával?
-Igen...
-Oké. Fel vagyok készülve minden rosszra.
-A-a. Itt nincsen semmi rossz. Még ma utazzál a Bahamákra!
-De minek? Mi történik?
-A drága nővéred holnap összeházasodik!
-Úristenem!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!! Ez hihetetlen! Tudod adni?
-Nem, mert most elment ruhát próbálni.
-Hogyan találtátok meg?
-Hát ő hívott fel minket hogy segítsünk neki a megszervezésben..
-Beszéltetek vele erről? -ha én eltűnnék akkor a fejem nem lenne a helyén de ha ő....
-Nem. -Na?? Akkor kinek is van igaza?
-De anyaa.. Ez nem ér..
-Majd az esküvő után beszélünk róla. Nem akarom elrontani a kedvét addig majd ha megjöttek.
-Nekem bezzeg tuti elrontanád.
-Dehogyis! Kicsim. Soha nem. Mindig azt nézem hogy mi jó nektek. De mars pakolni már foglaltam neked KÉT jegyet.
-Oké-oké. De minek kettő??
-Hogy ne unatkozz a gépen.. És legyen eggyel több pasi a legénybúcsún..
-Te most Ferre célozgatsz?
-Kire másra?
-Tényleg ki lett..?
-Azt hittem már meg sem kérdezed..Pat a vőlegény.
-Na ne!! Azt hittem utálják egymást!
-Akkor ki kell hogy ábrándítsalak! Szia kincsem! Jó pakolást!
-Szia -kinyomtam a telót.
Tudtam hogyha most őrjöngve futkozni fogok a szobámban az nem vezet semmi jóra..Tudtam hogy most nem hívhatom, mivel úgysem venné fel.. Csak egyet nem tudtam kit hívjak el magammal? Kiléptem a szobából a nappaliba és egy Tv-ző Nando került a szemem elé... Ez meg mi a...??
-Te meg hogy kerülsz ide?
-Neked is Jó Reggelt! Tegnap nagyon rosszul néztél ki és verseny után idejöttem mert
hát -zavarba van..-aggódtam érted.. -megint úgy jártam mint tegnap nem tudtam mit mondani, így odamentem hozzá a kanapéra és megöleltem.
-Te itt aludtál éjszaka?-néztem végig az "ágy" végében levő pokrócon.
-Nem egyik szobából rohangáltam át a másikba.
-Jó-jó tudom. Hülye kérdésre hülye válasz.
-Na látod. Tényleg hova tűnt el a rossz kedv?
-Lyneya meglett és esküvője lesz holnap..
-Mi?
-Tudom én sem erre számítottam.. De ne kérdezd hogy hogyan mert még én sem tudom de majd beszélek vele...
-Értem.
-Kávét kérsz? -kérdeztem tőle már a konyhába nekiláttam reggelit készíteni az omlett mellett döntöttem.
-Igen. -leült a bárpulthoz.
-Szóval ma indulsz New York-ba?
-Pontosítok a Bahamákra..
-Azon belül?
-Miért?
-Mert én is oda megyek egy kicsit kikapcsolni..
-Igazság szerint még nem tudom csak ha meglesz a repcsijegy akkor...
-Értem.
-Fer, beszélnünk kell. -fordultam felé mikor átborítottam a tepsiből egy tálra az elkészült omlettet.
-Tudom... Figyelj Coco én ígérem gyors leszek......-azzal odalépett hozzám megcsókolt nagyon gyengéden nem tudtam volna ellenkezni hiszen nagyon gyorsan történt minden szinte egy szempillantás alatt.. Ebben a csókban benne volt minden amin keresztül mentünk..
-Szeretlek..-ezzel a kijelentéssel kicsit meglepett.. De hiányoztak már most az ajkai és vissza csókoltam.
-Én is. -megint megcsókolt de most sokkal szenvedélyesebben. Elkezdett vinni a háló felé, de eltoltam. Kérdő nézett rám.
-Már összekéne pakolnom egy óra múlva indul a gépem.
-Oké-és egy borzasztóan szomorú képet vágott
-Egyet ígérhetek..
-És mi lenne az? -felcsillant a szeme
-Majd bepótoljuk.
-Imádlak. De menj pakolni!
-Igenis apucííí!
-Hihetetlen vagy! -gyorsan befutottam a szobámba vagy hát a szálloda szobája de hát ez most mindegy.. Azért futottam be és zártam magamra az ajtót mert még nem érek ki a reptérre.
Hihetetlen hogy egy reggel alatt így meg tud változni az életem. Sohasem hittem volna hogy újra Fer barátnője leszek. Biztos nem tudjuk a média előtt titokban tartani.. A címlapokon fognak virítani a képeink.... Istenem mi lesz itt holnap.. De lehet hogy már ma.. Vagy egy hét múlva. Ki tudja? Nagyon zakatolt az agyam pakolás közben. Mikor végeztem gyorsan átöltöztem, hiszen még a tegnapi ruhám volt rajtam. Gyorsan rendbe szedtem a hajam meg a sminkem, ami nem kicsit volt elkenődve. És indultam is ki.
-Kivigyelek a reptérre?
-Ha nincs más dolgod..
-Én is oda megyek.
-És a csomagjaid?
-A kocsiban.
-Okés. Akkor induljunk. -adtam ki az utasítást. Elvette tőlem a csomagjaimat és kitárta az ajtót.
-Akkor irány a Bahamák!

/pár óra múlva/
-Hogy van Mrs. Wenneck?? -üdvözöltem a nővérecskémet.
-Óriásian!
-Annak örülünk! -ölelt át hátulról Fer.
-Ti most?? Ez komoly?
-Igen!
-Mióta? -kikerekedett szemekkel figyelt.Iszonyatosan meglepődhetett, de ezen csak nevetni tudtam. Ő ismer engem és tudja hogy az ex-pasiimmal nem jövök újra össze. Vagy hát erre még soha nem volt példa.
-Hát..Ma óta.
-Akkor neked irány a leánybúcsú -mutatott rám -neked pedig a legénybúcsú -mutatott Nandora.
-De nem is ismerem..
-Dehogyisnem te ismered Patrick Wenneck.. Tudod?
-Igen! Ő volt a sushi bárban az ételdobáló!
-Hát azért nem csak ő volt!
-Oké elfogadjuk.. Nem csak ő volt!
-És meg is érkeztünk! -kiszálltunk az autóból.
-De.. Ott lesz az esküvő. -mutatott a tengerpart mellett levő fehér szőnyeges rengeteg székes részre.
-Hát ez hihetetlen.. Ez a Playboy villa képmása?? -hatalmas épület volt. Mondjuk inkább ez egy vár vagy palota...
-Hát azért nem.. Na itt lesz a vacsi.. Aztán megyünk a bulikba. A szobátok a 2. emeleten van. De most rohannom kell. Jah és a vacsi 7-kor kezdődik. Pontosak legyetek!
-OOOOOOOkééééssss...-mondtuk Ferrel egyszerre és elindultunk a szobánk felé.
-Fer le kell érnünk majd vacsira!
-Persze leérünk! -azzal vadul csókolni kezdett.....

19. rész

-Ez nem a kérdésemre volt válasz.
-Na, jó! Arról van szó hogy Lyneya eltűnt..
-Ő a nővéred ugye?
-Igen..-sírás kerülgetett.. ha már ennyit elmondtam neki akkor el kell mondanom hogy mi történt.

(Fer szemszöge)
Mekkora hülye vagyok hogy így faggattam miatta.. A számnak miért kell gondolkodás nélkül ki-be csukódnia..??
-Ő a nővéred ugye? -már megint!! ez nem lehet igaz!!
-Igen.-na tessék.. ez az én szám..
-Nem muszáj róla beszélned.
-Nem. Egyszerűbb lesz ha valakinek elmondom. Anyáék éjjel felhívtak hogy Lyneya három napja nem ért haza. -láttam rajta hogy a sírás kerülgeti.
-Brianra gondolsz ugye?
-Nem. Most az egyszer nem. -ezen meglepődtem.

(Coco szemszöge)
Fer megállt a kocsival. Számomra ismeretlen helyen.
-Most hol vagyunk?
-Barcelonában nekem ez a kedvenc helyem. -ekkor vettem csak észre a táj szépségét. Meglepődtem hogy még csak most tűnt fel.. Pedig már negyed órája itt ülünk. Elkezdtem pontosabban körbe nézni. Egy hatalmas park tárult elénk. Sok gyerek focizott, biciklizett, kergetőzött vagy éppen valami játékkal lefoglalta magát. A szüleik a park melletti padokon ültek és nézték a kicsiket. De nem ez volt a legszebb látvány ez csak aranyos volt a számomra látom Nando is elmosolyodik a kicsiken. A legszebb a park mögötti fás rész amit egy tavacska övez körbe. Nagyon meghitt látványt nyújt. Este lehet a legszebb amikor a napnak az utolsó árnyékait lehet látni az égen.. Sajnos most nem este vagyunk itt.
-Hihetetlenül nyugis és szép hely -tört ki belőlem kicsi fázis késéssel
-Igen az.. Hé, nem veszed fel a telefonodat? Már vagy huszadszorra keresnek!
-Semmi kedvem egy újabb rossz hírhez..-ekkor a könnyeim utat törtek maguknak
-Majd meglátod minden rendben lesz...-nem engedtem hogy végig mondja
-És mégis mikor?? Átgondolnád még egyszer?? A legjobb barátnőmet veszítettem el, aki már az ellenségének tart. Egy bérgyilkos üldöz, mivel a drágalátos feleséged ezt is elintézte nekem! Jahh és a volt pasimmal állok szóba, akit mellesleg utálnom és gyűlölnöm kéne..-ezeket a dolgokat ordítva vágtam a fejéhez, de az utolsó mondatomat ahogy kimondtam rögtön meg is bántam láttam Nando-n hogy ez nagyon de nagyon rosszul esett neki..
-És mit gondolsz a volt pasidról? -kérdezte pár perccel később. Éreztem rajta hogy még mindig dühös, de erre a kérdésre nagyon akarja tudni a választ.. Én szívesen válaszolnék rá. Mivel általában minden kérdésre szívesen válaszolok és tudom is rá a válaszokat akár legyen az a magánéletemről kérdés amit a minden-lében-kanál riporter tesz fel, de ez is egy kivétel volt egy újabb kérdéssel: Mit válaszoljak?? Nem tudok semmit válaszolni az én kérdésemre sem meg Fer kérdésére sem.. Nem tudtam mást tenni így átöleltem.. Szigorúan baráti ölelés volt.. Legalábbis számomra. Szerintem ezt Ő is észre vette, mivel nagyon is jól tudja hogy milyen a szerelmes ölelésem.. Az ölelésemre elmosolyodott. Nem azzal a mosollyal amit a rajongóknak küld, hanem azzal amivel engem mindig is levett és le is vesz a lábamról...
-Szerintem menjünk a pályára mivel mindjárt kezdődik...
-Coco ezt most fejezd be! Te most teljesen ki vagy készülve. Gyere vissza viszlek a szállodába.
-De...
-Nincs semmi féle DE! -nem mertem semmiféleképpen ellenkezni. Még a végén levágja vagy leharapja a fejem. Ezt elképzelve mosolyogva léptem be a szállodába. Fer felkísért a szobámhoz.
-Köszi mindent. És sok sikert a futamhoz!
-Hát egy szerencse puszival biztosan jobban sikerül.. -szemében csak egy dolog volt kiolvasható kétkedés hogy most azonnal rácsapom az ajtót. Nem így lett. Adtam neki a pusziit, de szigorúan távol a szájától az arcára.
-Így már minden jobban fog menni! Szia! -és ő is megismételte az én műveletemet csak ez éppen nem szerencse puszi volt, hanem búcsúpuszi.
-Szia!-és becsuktam az ajtóm. Két dolog közt gondolkodtam. Vagy visszahívom aki keresett vagy alszok és Lyneyára gondolok.... Az utóbbit választottam. Nem kellett sokat várnom az álom manóra merthogy másodpercek alatt megtalált..

18. rész

2010. május 9.

Úgy döntöttem hogy ma korán kimegyek a pályára. A tervem sikerült is. A parkolóba mentem be és keresni kezdtem valakit aki ki tud vinni a pályára. A legrosszabb személybe botlottam bele... Mármint csak nekem a legrosszabb...
-Szia! -köszönt
-Szia Fer! -igyekeztem továbbmenni úgy, hogy ne legyen feltűnő hogy nem akarok vele beszélgetni.
-Várj! Ne vigyelek le a pályára?
-Innen kb. negyedóra míg leérek a Paddockba gyalog! Köszi, de nem kell!
-Így meg max. 5 perc.
-Azt a tíz percet már csak kibírom.
-Ha ennyire mehetnéked van akkor..
-Jó Fer megyek veled. -láttam egy halvány mosolyt a szájában miközben kinyitotta nekem a kocsi ajtaját. Megforgattam a szemeim. Tudtam hogy tervez valamit. Csak egy gond van nem tudom mit. Gyorsan beszálltam. Mielőtt betudta volna tenni az ajtót, gyorsan cselekedtem és betettem. Ezen egy nagyon széleset vigyorgott majd elindult hogy beszálljon.
-Coco mi ütött beléd? -kérdezte a tejbetök vigyorával.
-Semmi...Csak...
-Csak? -elmondjam neki vagy ne?
-A rajongóid már nem utálnak a 4. helyedért?
-Figyelj ne tereld el a szót! Azt is csak azért mondtam mert dühös voltam.. Szóvaaal?
-Csak nem akartam veled jönni!!!
-Na persze! Drágám ebben a 20 centis magassarkúban tipegtél volna egy órát a pályához?
-Ne idegesíts! Negyedóra alatt simán odaértem volna! És tudok menni ebben a cipőőben!
-Na, persze! Majd este kíváncsi vagyok hogy hogyan tudsz ebben menni!
-Majd meglátod... -még szerencse hogy hoztam váltás papucsot. Így át tudom verni..
-Arra kíváncsi leszek.. De hol is tartottunk? Mi az a csak?
-Semmii.. Már mondtam nem akarok veled menni.
-Észre veszem hogy mikor hazudsz és mikor nem...
-Most?
-Hazudsz!
-Ez nem hazugság ez igazság!
-Tudom..
-Hát akkor?
-Ez nem a kérdésemre volt válasz.
-Na, jó! Arról van szó hogy...

to be continue

bocsi cs most ennyi jött a nyári szünetben fogom folytatni.. :) Remélem hogy fogtok a részek alá írni komikat! köszí. :)

17. rész

Sziasztok!! Bocsi hogy csak ennyit irtam csak nagyon kevés időm van írni de a hétvégén reményeim szerint behozom magam! /dátumban/ de még nem ígérek előre semmit!

2010. május 8. szombat

Harmadik szabadedzést reggeli közben a Paddockból néztem. ( reggeli: http://newrim.freeblog.hu/Files/reggeli.jpg ) Már megettem mindent és már csak 2 perc volt hátra így úgy döntöttem hogy lemegyek a pályára a többiekhez. Már fél úton voltam mikor egy ismerős hang szólalt meg a hátam mögül megfordultam és a nálam egy fejjel kisebb Bernie Ecclestone állt velem szemben.
-Szia Coco! Hogy hogy itt látlak?
-Most nem tudtam nem kihagyni.
-Most te meg Fernando...
-Nem. Nem járunk. Csak barátok vagyunk.
-Értem. Nem tudod mi volt itt éjszaka? Állítólag helikopterrel szálltak le a pálya közepe felé..
-Nem hallottam még róla. -nagyon nehezen ment visszatartanom a röhögést - nekem most mennem kell! Remélem még találkozunk! -nem tudtam hirtelen jobb ötlettel előállni
-Én is remélem! És ha bármi a füledbe kerül hogy mi volt itt este kérlek szólj!
-Persze! -elkezdtem szedni a lábaim, mivel már minden erőmre szükségem volt hogy vissza tudjam tartani a nevetést. Gyorsan befordultam a legelső bokszba ami az utamba került és most az egyszer szerencsém lett, mivel a RedBullokhoz keveredtem. Sebi bokszában voltam és ő épp a sisakját vette le. Gyorsan odamentem hozzá, nehogy azt mondják az emberek hogy magamban nevetek.
-Szia Seb!
-Te eltévedtél?
-Miért kellett volna?
-Fer boksza 2-vel arrébb van.
-Haha! Most ide jöttem.
-Miért is?
-Most min mosolyogsz? Van egy nagyon nyomós okom rá hogy itt legyek!
-Mi az? -a szeme tele volt kétkedéssel
-Találkoztam Bernie-vel és gyanakszik a tegnap éjjel miatt szóval tartsad te is a szád és mondd a többieknek is hogy legyenek rá felkészülve!
-Hát...erre...nem...sz-sz-számítottam! -mondta a nevetőrohamok közepette. -Most Bernie komolyan?
-Nem! Nem tudja!
-Még szerencse! -már csak mosolygott, mint a tejbetök
-Szóval te kikhez mész?
-Újoncokhoz.
-Oké. Én megyek a nagy csapatokhoz! És lécci szólj Marknak!
-Oké.
-Sebi menj a csapatmegbeszélésre! -jött oda Christian
-Oké megyek! Akkor maradjon minden úgy! Szia!
-Jó. Szia!
Időmérő előtt elmentem minden csapathoz pontosabban pilótához és elmondtam nekik mindent. Sok helyen elég volt annyi hogy az egyik pilótának szóltam a másiknak meg elmondta. Így volt ez a Ferrarinál is Felipe szólt Fernek.... Nem találkoztam vele.. Az időmérő nyugisan letelt. Fer csak a negyedik lett.. Láttam rajta hogy nagyon nem örül ennek a helynek. Azt mondta hogy a rajongói most biztos utálják..hogy nem az övé lett a pole... Szegénykém nagyon szomorú volt. Reméltem hogy vasárnap sokkal jobb nap lesz a mainál.

16. rész

2010. május. 07. Péntek / éjjel /pályán


-Hogy nézünk ki? –kérdezték a fiúk amikor átöltöztek a női fehérneműkbe.
-Soha nem láttalak ilyen sexy-nek Jenny. –mondta Jessica Jensonnek, aki egy szúrós pillantást küldött a lány felé.
-Hé, nagyszerűen áll nektek! Ne is figyeljetek Jessicára! Menjetek ki a pályára –kergettem ki őket hogy minél gyorsabban tudjanak kiérni és minél jobb legyen a tervünk.
-Remélem Steve és Andy ki tudják hozni a repcsit és ruhát is tudnak szerezni! –mondta Jess mikor már a fiúk a pályán ugráltak és hallótávolságon kívül voltak. Mi is elindultunk utánuk.
-Ügyes srácok biztosan elintézik! –mondtam de ekkor már szinte a pálya felén tartottunk és leszállt a pályára egy helikopter. A fiúk rémült képet vágtak. Sebike elkezdett Fer előtt ugrálni mint egy kis majom és azt ordibálta hogy mit csináljunk most. Nagyon vicces volt!
-Héé Sebi nyugodj le!
-Kérem hagyják el a pályát ilyen éjszakai időben Bernie Ecclestone nem szokott transzfesztitákat fogadni! –hallottuk a helikopter hangosbemondójából. Jess-sel azt hittük hogy ekkora már rájönnek a fiúk hogy ezek csak Steve és Andy de nem. Elkezdtek könyörögni hogy ne vigyék őket be a sittre. Andyék nagyon élvezték a helyzetet ezért picit elváltoztatott hangon közölték:
-Mivel nem hagyták el a pályát a kérésünkre ezért be kell vinnünk önöket és feltehetően pár hetet maradniuk kell a hűvösön! –ekkor a fejükbe húzott rendőri sapkával és kezükben bilinccsel kiléptek a helikopterből. A fiúk erre nagyon megijedtek. Hátrálni kezdtek.
-Kérem szálljanak be!
-Elnézést de a ruháink a .. –Jarno jött rá először hogy milyen ruhában vannak. Mi is beszálltunk Jess-el és az egész úton a fiúk siránkozását halgattuk visszafojtott nevetéssel.
A szálloda hátsó bejáratánal tett le minket Steve és Andy. Arra is gondoltunk azért hogy ilyen „ruhában” ne kelljen végig sétálniuk Monaco utcáin.
-De ez a szálloda!
-Hogy kerülünk ide?
-Nem a sitten kéne lennünk?
-Álmodok?
-Fiúk mi….. már azt hittük….soha nem jöttök….rá…Ők ketten Steve és Andy! –próbáltam érthetően mondani mivel nagyon kellett röhögnöm rajtuk
-Hogy ti milyen…
-Tudjuk!