19. rész

-Ez nem a kérdésemre volt válasz.
-Na, jó! Arról van szó hogy Lyneya eltűnt..
-Ő a nővéred ugye?
-Igen..-sírás kerülgetett.. ha már ennyit elmondtam neki akkor el kell mondanom hogy mi történt.

(Fer szemszöge)
Mekkora hülye vagyok hogy így faggattam miatta.. A számnak miért kell gondolkodás nélkül ki-be csukódnia..??
-Ő a nővéred ugye? -már megint!! ez nem lehet igaz!!
-Igen.-na tessék.. ez az én szám..
-Nem muszáj róla beszélned.
-Nem. Egyszerűbb lesz ha valakinek elmondom. Anyáék éjjel felhívtak hogy Lyneya három napja nem ért haza. -láttam rajta hogy a sírás kerülgeti.
-Brianra gondolsz ugye?
-Nem. Most az egyszer nem. -ezen meglepődtem.

(Coco szemszöge)
Fer megállt a kocsival. Számomra ismeretlen helyen.
-Most hol vagyunk?
-Barcelonában nekem ez a kedvenc helyem. -ekkor vettem csak észre a táj szépségét. Meglepődtem hogy még csak most tűnt fel.. Pedig már negyed órája itt ülünk. Elkezdtem pontosabban körbe nézni. Egy hatalmas park tárult elénk. Sok gyerek focizott, biciklizett, kergetőzött vagy éppen valami játékkal lefoglalta magát. A szüleik a park melletti padokon ültek és nézték a kicsiket. De nem ez volt a legszebb látvány ez csak aranyos volt a számomra látom Nando is elmosolyodik a kicsiken. A legszebb a park mögötti fás rész amit egy tavacska övez körbe. Nagyon meghitt látványt nyújt. Este lehet a legszebb amikor a napnak az utolsó árnyékait lehet látni az égen.. Sajnos most nem este vagyunk itt.
-Hihetetlenül nyugis és szép hely -tört ki belőlem kicsi fázis késéssel
-Igen az.. Hé, nem veszed fel a telefonodat? Már vagy huszadszorra keresnek!
-Semmi kedvem egy újabb rossz hírhez..-ekkor a könnyeim utat törtek maguknak
-Majd meglátod minden rendben lesz...-nem engedtem hogy végig mondja
-És mégis mikor?? Átgondolnád még egyszer?? A legjobb barátnőmet veszítettem el, aki már az ellenségének tart. Egy bérgyilkos üldöz, mivel a drágalátos feleséged ezt is elintézte nekem! Jahh és a volt pasimmal állok szóba, akit mellesleg utálnom és gyűlölnöm kéne..-ezeket a dolgokat ordítva vágtam a fejéhez, de az utolsó mondatomat ahogy kimondtam rögtön meg is bántam láttam Nando-n hogy ez nagyon de nagyon rosszul esett neki..
-És mit gondolsz a volt pasidról? -kérdezte pár perccel később. Éreztem rajta hogy még mindig dühös, de erre a kérdésre nagyon akarja tudni a választ.. Én szívesen válaszolnék rá. Mivel általában minden kérdésre szívesen válaszolok és tudom is rá a válaszokat akár legyen az a magánéletemről kérdés amit a minden-lében-kanál riporter tesz fel, de ez is egy kivétel volt egy újabb kérdéssel: Mit válaszoljak?? Nem tudok semmit válaszolni az én kérdésemre sem meg Fer kérdésére sem.. Nem tudtam mást tenni így átöleltem.. Szigorúan baráti ölelés volt.. Legalábbis számomra. Szerintem ezt Ő is észre vette, mivel nagyon is jól tudja hogy milyen a szerelmes ölelésem.. Az ölelésemre elmosolyodott. Nem azzal a mosollyal amit a rajongóknak küld, hanem azzal amivel engem mindig is levett és le is vesz a lábamról...
-Szerintem menjünk a pályára mivel mindjárt kezdődik...
-Coco ezt most fejezd be! Te most teljesen ki vagy készülve. Gyere vissza viszlek a szállodába.
-De...
-Nincs semmi féle DE! -nem mertem semmiféleképpen ellenkezni. Még a végén levágja vagy leharapja a fejem. Ezt elképzelve mosolyogva léptem be a szállodába. Fer felkísért a szobámhoz.
-Köszi mindent. És sok sikert a futamhoz!
-Hát egy szerencse puszival biztosan jobban sikerül.. -szemében csak egy dolog volt kiolvasható kétkedés hogy most azonnal rácsapom az ajtót. Nem így lett. Adtam neki a pusziit, de szigorúan távol a szájától az arcára.
-Így már minden jobban fog menni! Szia! -és ő is megismételte az én műveletemet csak ez éppen nem szerencse puszi volt, hanem búcsúpuszi.
-Szia!-és becsuktam az ajtóm. Két dolog közt gondolkodtam. Vagy visszahívom aki keresett vagy alszok és Lyneyára gondolok.... Az utóbbit választottam. Nem kellett sokat várnom az álom manóra merthogy másodpercek alatt megtalált..