11. rész

2010. 04. 26. Hétfő

(Avril,Hawaii-tengerpart)

-Nagy?
-Igen.
-Hatalmas?
-Nem.
-Van kereke?
-Igen. –minden szempontból
-Piros?
-Igen. –na Coco ha most nem találod ki!
-Miért gondoltál rá?
-Csak igen és nem válaszokkal szolgálhatok. –nem leszek ilyen könnyen kapható. Muhahaha…..
-Megint az akartad hogy rá gondoljak?
-Igen! Mi másért?! Még a tervembe is beavatlak addig foglak ezzel szívatni amíg vissza nem mész hozzá!
-Nem ezért jöttem el veled Hawaiira!
-Pedig nagyon összeilletek!
-Pont te mondod! És nálatok mi van? Hogy állsz Deryckkel?
-Így hátba támadni!
-Pedig nagyon összeilletek! -próbáltam utánozni.
-Nem is ilyen hangom van!
-Pedig ilyen. Főleg amikor hülyesé… ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!
-Gratulálok! Most hogy állítjuk vissza a napernyőt?

♥♥♥♥♥♣☻♫☺♠♦♪♥♥♥♥♥♥
(Fer, Hawaii)
-Jézusom Rob te még ide is elhoztad a kártya pakliidat?! –ez már betegség lesz nála!
-Gondoltam kártyázunk egy jót. Valaki?
-Nem!-jött az egyhangú válasz mindenkitől. Hogy lehet valaki ilyen szivacs agy?
-Na de srácok! Héé mér jöttök felém? Feeeer! Sebiiiiiiiiikeeeee! Lewiiiiis!!! –rikácsolta a nevünket :D –Azonnal teeeeeegyeteeeek leeeeeeeeeee! –már sikítozik is.. egyre jobb! ;)

♥♥♥♥♥♣☻♫☺♠♦♪♥♥♥♥♥♥

(Coco)
-Coco nézz oda! –mutatott Avril egy picit távolabbra
-Aúú –Av elengedte a napernyőt és a lábamra esett, amitől körbe körbe ugráltam egy lábon –Most ezt felállítjuk és utána nézelődünk!
-Csak egy pillanatra! Utána majd felállítom én. –hiszem ha látom
-Oké –odanéztem- te jó ég! Hogy kerülnek ide? Te hívtad őket ide ugye?
-Dehogyis. Nekem éppen olyan újdonság mint neked.
-Most mi legyen? Elmenjünk?
-Hogy tudott ez megfordulni a fejedben? A világ egyik legjobb helyén vagyunk! Hogy mennénk el csak miatta?
-Okés.. Akkor fel tudod állítani?
-Persze! De azért jöttünk ide hogy lebarnuljunk! Nem kell ide napernyő! –jelképesen arrébb dobta. –Meg amúgy is már este 6 óra van.
-Este hat óra ide vagy oda, minden hogyan letudunk égni. Szóval ha le égek akkor az a te hibád lesz!
-Elvállalom! Húú nézd ezek mit csinálnak!
-Szegény Rob! –Rob-ot a kezénél és lábánál fogva Fer, Kimi, Sebi és Lewis lengette a levegőben.
-Szerinted beledobják a vízbe?
-Persze. –még el se tudtam mondani azt amit el akartam mondani :P már Rob repült a levegőben mint egy kismadár és süllyedt a vízben mint a titanic.
-Hát ez nem lehetett valami kellemes.
-Av, most az egyszer igazad van. Menjünk a szállodához lécci.. -bociszemek
-Miért megfutamodtál? –odabiccentett a fiúk felé akik felénk kezdtek el indulni.
-Nem!
-Biztos?
-Na jó részben az is! De fáradt is vagyok és már negyed hét és nincsen napernyőnk.
-Mennyi kifogásod van!
-Még ezeken kívül is van.
-Nem akarom hallani úgyhogy menjünk.

♥♥♥♥♥♣☻♫☺♠♦♪♥♥♥♥♥♥ szállodában ♥♥♥♥♥♣☻♫☺♠♦♪♥♥♥♥♥♥

Avrillel csak akkor vettük észre hogy csurom vizesek vagyunk, amikor átvettük a szobakulcsot és a pult mögött álló nő rosszallóan nézett ránk. Nagyon óvatosan egymásba kapaszkodva elkezdtünk menni a lift felé, de én a szerencsétlenségemre megcsúsztam és magammal rántottam Avrilt a földre.
-Aúú! Ezt most te csináltad! –ekkor kinyílt a lift ajtó és előttünk termett Seb és Michael, de szerintem ők minket nem vettek észre, mivel egy hatalmasat tanyáltak a pocsolyánkban.
-Üdvözöllek titeket a klubban! –köszöntem és máris megjelent Mark, Rubens és Felipe. Naná hogy ők is a földön kötöttek ki. Már röhögő rohamot kapott mindenki, amikor megjelent a haramadik adag vagyis Fer, Kimi és Lewis ők egy csoda folytán nem estek el.
-Itt meg mi történt? –kérdezte kicsit kómásan Kimi miközben felsegítette Avrilt.
-Coco lerántott a földre!
-Nem rántottalak le hanem csak elestem és te is estél velem együtt. –megfogta Fer a kezem és felemelt a földről… Na vajon hogy éreztem ekkor magam? Mint aki a mennyekben van…. –Köszi- közben Lewis próbálta felsegíteni a fiúkat kevesebb sikerrel mivel ha már félig felemelte, akkor Lewis-sal együtt a földön kötött ki. De ha nekik még ennyi nem volt elég, akkor még a hangulat fokozásáért megcsinálták ugyanezt még legalább 10szer. Amikor Sebit akarta felemelni, akkor leesett Sebiről a rá amugy is hatalmas fürdőköpeny és alatta volt egy hupikéktörpikés bokszer.
-Sebi nagyon nagy vagy ma! –mondta Michael két röhögőroham között.
-Pont te mondod, amikor a pályán nem is tudok veled harcolni mivel nem vagy a közelemben elöl.
-Magas hegyek között hol a tenger hupikék ott laknak ők a törpikék….–mindenki elkezdte énekelni a hupikék törpikéket Sebi dicsőségére, aki fülig vörösödve visszament a szobájába.
Pár perc múlva én és Avril is követtük a példáját.