15. rész

2010. május 7. péntek

-Szia Coco!
-Szia Avril! Merre vagy? Nem látlak sehol Barcelona-ban.
-Coco ezer bocsi.. De közbe jött egy tv show… Nem tudok ott lenni a hétvégén..
-Ez eltart egész hétvégén?
-Nem. De lázam is van.
-TV show-ba akkor hogy tudsz elmenni?
-Hónapokkal ezelőtt már megigértem Ellen-nek. Bocsi.
-Voltál te már Barcelonában?
-Igen. Miért?
-Merre kell menni a szállodához?
-Eljött ez a pillanat is! Eltévedtél!! –nevetett de a nevetése köhögésbe ment át.
-Csak kerülnél a kezeim közé!
-Olyan biztos nem lesz! Szia!
-Há! Nem tévedtem el.
-MI? –most nagyon meglepődött…
-Itt állok a szálloda előtt. Be kéne mennem úgyhogy Szia!
-Szia még egyszer. –letettem a telefont és eltettem a zsebembe.
Beléptem a szállodába és egy „gyönyörű szép látványba” lett részem. Ami nem más mint a fiúk itt az előtér közebén a földön ülve kártyáznak. Szerencsére észrevettek miközben mentem a recepció felé és a szemem sarkából láttam hogy egyre szebb halk káromkodások hagyják el a szájukat. Ez azért van, mert én nyertem a fogadást. Gyorsan lefoglaltam egy szobát és elindultam feléjük
-Sziasztok!
-Te meg hogy a.. kerülsz ide? –kérdezték egyszerre.
-Fogadtunk és én nem akartam elveszíteni.
-Mi ti fogadtatok? –kérdezte Nico (Hülkenberg)
-Igen az egész F1-es pilóták nevében…. Bocsi… De erre nem számitottunk. –mondta Seb.
-És mit kell csinálnunk? –kérdezte Jenson
-Ezekben végig kell futnotok este a pályán! Mindenkinek van benne! –tettem le eléjük egy női fehérneműkkel teli szatyrot, amibe gyorsan belenéztek.
-Nem! Ezeket fel nem veszem!
-Én sem!
-Sziasztok! Mi történik itt? –kérdezte Fer.
-Ezeket kell felvennünk! –adta Nando kezébe a szatyrot amibe Ő is belenézett.
-Fiúk ti nagyon megszívtátok!
-Nem csak mi Fer! Te is. Neked is fel kell venned..
-Neeee. –Fer gyilkoló pillantást küldött felém amin csak nevetni tudtam.
-Sajnálom, de a fogadás fogadás. Majd este a pályán 9-kor találkozunk. Lécci mondjátok el a többieknek is! Sziasztok! –gyorsan elhúztam a csíkot. A liftet vettem irányba amit szerencsémre rögtön el is értem. A szobámban elkezdtem szép sorjában kipakolni a bőröndből a cuccaimat mivel még rengeteg időm van arra hogy kimenjek az első szabadedzésre. Épp a negyedik ruhámat akasztottam fel amikor kopogtak. Elindultam ajtót nyitni. Kinyitottam. A nem várt Fernando Alonso jött be a szobámba és toporzékolt
-Mégis hogyan gondoltad hogy én azokat fel fogom venni? Miért nem mondtad el ezt a reptéren hogy ezek nemcsak a saját nevükben fogadtak? –az utolsó kérdést szinte már ordibálva mondta. A feje olyan vörös lett mint az inge de szerintem azt lentről hozta, amikor meglátta a szatyorban a női tangákat……
-Azért fogod felvenni mert ebben fogadtunk és én itt vagyok ti meg… ömmm…Azt mondtam hogy a fiúkkal és tudtom szerint te pasi vagy ééééééssss –kimentem a konyhába egy ásványvizes palackért amit a dühöngő spanyol bika képébe öntöttem. Csak a lehűtés miatt.
-Coco te normális vagy?
-Ezzel akartalak lehűteni de látom nem ment várj egy pillanatot –megismételtem az előbbi manőveremet. De most már nem dühöngött hanem velem együtt röhögött.
-Látod milyen jók a módszereim?
-Ez a módszer egyetlenegy épeszű embernek sem jut ez eszébe.
-Tényleg? Ha még mindig hülyének nézel akkor hozzak csak neked csak most még egy menetet?
-Nem kell! –elrohant előlem.
-Ennyire nem kell félneeee áááááááááááááá-itt nyakon öntött hátulról Nando és fél pillanat múlva mégegyszer.
-Ez most miért volt? –végig néztem magamon. Kedvenc fehér ruhám volt rajtam ami szét ázott. –Mit tettél a ruhámmal?
-Csak visszaadtam. Tudod úgy mint az oviban szokáááááá –a nagy magyarázása közben nem vette észre hogy megérkeztem egy csoki és saláta öntettel amit felé spricceltem. Nem voltak nagy tubusok így gyorsan elfogytak.
-Mint az oviban? Tudod mi már nem ott vagyunk.
-Én nem de te igen! És legalább a számba spriccelhetted volna!
-Nem tudok jól célozni meg amúgy is a foghagymás saláta öntet és a csokis jó párosítás lett volna nem?
-Akkor csak a csoki..
-Nem. Te olyat nem ehetsz. A sali öntet öntetből még van. Kérsz?
-Tudod hogy utálom a foghagymát.
-Ebbe csak 10 százalékot van benne..-Odafújtam a szájához a maradékot
-Gonosz vagy!
-Ki?
-Ott van! –mutatott rám
-Nem fogsz elkésni? –néztem az órámra ami 8-at mutatott és 9-kor már kezdődik az első szabadedzés.
-DE! Te nem jössz ki?
-Jól vagy? Így? Ilyen ruhában? Ilyen hajjal?
-Jézusom! Nekem is át kell öltöznöm! Szia! –köszönt el kaján vigyorral a képén és elhúzott.
Nekem is át kell öltözöm meg hajat mosnom meg sminkelni. Ezekre a dolgokra van negyed órám, miközben még 1 óra sem elég rá normális körülmények között. Mivel most nincsen normális körülmény ezért sietnem kell. Ide oda rohangálásomnak az lett a vége hogy a nappaliban levő víztócsán párszor megcsúsztam és elestem. Végül a ruhám egy kék mély dekoltázsú ruha lett, bokacsizmával és fekete harisnyával. Még egyszer megnéztem magam a tükörbe és indultam is le. A parkolóházban Nando ment éppen a kocsijához, amikor beléptem.
-Coco! Te aztán gyorsan el tudsz készülni!
-Szia! Kellően igyekeztem hogy nehogy elveszítsem a fogadást minden nap kinn kell lennem.
-Kivigyelek?
-Okés. De én vezetek!
-Na azt már nem! Tudod milyen borzasztóan vezetsz? Nem akarom még egyszer ezt átélni!
-Az én vezetési stílusommal nincsen semmi baj!
-Tényleg nincsen semmi baj vele. A te vezetési stílusod katasztrófális!
-És a tiéd szerinted jobb?
-Biztosan.
-Honnan veszed?
-Elvégre Forma-1-es pilóta vagyok
-Attól még nem kell jól vezetned!
-És ha még kétszeres világbajnok is?
-Az is csak szerencsével.
-Megjöttünk!
-Végree.
-Nem akarnád nézni a bokszból a szabadedzéseket?
-Mármint melyikből?
-Ezt most komolyan?
-Persze hogy nézem a TIÉDBŐL!
Ferrel töltöttem az egész napot. Ezért nyomós okuk volt az embereknek hogy azt higgyék hogy újra járunk. Pedig nem… vagy hát… erre a kérdésre nem tudnék válaszolni. Nando a szabadedzéseket követően nem volt boldog. Nyolcadik és negyedik helyen zárt, ami szerintem szép eredmény. A nap végén rengeteg interjút kellett adnia mivel Spanyolországban voltunk főleg sokat. Szegénykém még nagy nyomás alatt is volt. Minél jobb időt akart autózni. Hazai pályája. A lelátón csak Nando-s szurkolók vannak és minden lelátó televan.
Fernek még maradnia kellett csapat megbeszélésen. Mondta hogy ne várjam meg, mert eltarthat egy darabig. Szerencsére Jessica pont arra jött és ő szívest örömest visszavitt, mivel Jensonnak is megbeszélése van.
Tudom Jessica vitt a szállodába. Az a lány aki a múlt futamon levegőnek nézett. De megbocsátottam neki ma, mivel odajött mindenért bocsánatot kérni még egyszer és már most is ugyanolyan jóban vagyunk mint régen.

14. rész

2010. 04. 29. Csütörtök

(Coco)
Ma reggel elrepült mindenki Hawaiiból. Én NY-ba repülök kicsit pihizni.

/Ferrel val beszélgetés/reggel/

-Köszi hogy kihoztál a reptérre.
-Örömmel teszem. Most hova mész? -kezdte tanulmányozni a menetrendet viselő táblákat.
-New Yorkba már hiányoznak a tesóim és a szüleim.
-Megértelek. Akkor egy ideig nem látlak.
-Mennyi időre gondolsz?
-Annyira hogy valamikor nem futunk össze az utcán.
-Szerintem fogunk találkozni Barcelonában.
-Ki jössz a futamra?
-Muszáj lesz... Fogadtam a fiúkkal hogyha ki megyek akkor ők éjszaka-éjszaka=jószívem- végigfutnak a pályán alsónaciban de ha nem megyek ki akkor valami meglepetés szívatásban lesz részem és én inkább nem akarom megtudni hogy mi az úgyhogy ki megyek.
-Akkor majd ott találkozunk!
-Szia! -adtam neki egy puszit és tőle is kaptam
-Szia Coco!

(Coco/ NewYork)
-Szia!! -öleltem át Lyneyját
-Hiányoztál hugikám.
-Te is! Gaby hogy van?
-Persze hogy ő érdekel téged! Gyere a kocsihoz ott van Dave-vel.
-Dave is itt van? -Dave az egy szem uncsitesóm.
-Persze! Már neki is hiányoztál!
-Siessünk
-Szia Coco! Rég' láttalak! -ölelt meg
-Hát még én téged. Te jobban láthatsz engem mint én téged! -adtam a kezébe a mai újságot amin én és Fer voltunk a címoldalon a reptéren.
-De más téged élőben látni mint így!
-Anyáék?
-Dolgoznak...
-Felmész az irodába? -anyáék itt dolgoztak a reptéren.
-Nem. Most pedig menjünk kajálni mert szörnyen éhes vagyok!
-Na ez jó ötlet volt tőled Coco!
-Hozzászokhatsz Lyneya nekem csak jó ötleteim vannak!
-Kivéve amikor nem!
-Nem Dave. Ezt rosszul tudod ebben nálam nincsen kivétel.
-Ahammm. Persze.. Akkor mi legyen a kutyával a kajáldába nem vihetjük be!
-Az lesz hogy odaadtom Jaynek és ő majd szívest örömest vigyáz rá.
-Hol van Jay?
-Ott -mutattam jobbra tőlünk.
-Ezt nem hiszem el!
-Na kinek van mindig igaza?
-Igazad? Nem nincs mindig csak ez a kettő kivételes volt.
-Ne kezdjétek újra Coco vidd oda Jayhez utána meg menjünk kajálni!

/Coco/Jay-jel beszélgetés/

-Meddig maradsz?
-Egy hétig.
-Oké akkor beteszem a reklámfilmet.
-Ne! Az csomó idő és én pihenni jöttem!
-Holnap reggel gyere az irodámba 8-ra.
-Utállak Jay!
-Én is szeretlek Coco! Szia! -és elvitte Gaby-t
Lyney-át kellett volna elküldenem Jay-hez és akkor most szabad lenne a hetem.

13.rész

2010. 04. 28. Szerda

(Fer-Hawaii)

Utaznom kellett vissza Hawaiira mivel Sebi-vel való beszélgetés nagyon felkavart. Egyszerűen nem hiszem el hogy egy ember hogy lehet képes ilyen..... de ez nekem mind mindegy akkor ha Coco jól van.

(Sebi/Korábban/reggeli/Hotel/Hawaii)

-Most megint mi a fene van? -miért röhögnek rajtam? még Coco és Avril is...
-Sebiiiiikééééém talán át kellett volna öltözni mielőtt lehordod ide a formás kis hátsódat! -ez Mark volt, ha még ő is mondja akkor nagy a baj...TUDOM! Rajtam van a HK-pizsim....UPPSSSZ...Ezzel fognak cikizni életem végéig...
-Esetleg ne vegyünk neked peluskát??? -még szerencse hogy Fer nincs itt ő még ezeknél is rosszabb lenne..
-Köszi Rubiikaaa, de nem kell-mondtam fülig vörösödve és elfutottam átöltözni

(Fer/dél/külváros)

Kiszálltam gyorsan a kocsiból, mert az utcán kiabálásokat hallottam. Egy gond volt. Voltak kiabálások, de nem láttam sehol senkit. De! Ott van Avril! Ő biztos tudja hogy mi van itt. Odamentem hozzá.
-Szia Fer! Hogy kerülsz ide? -erre még nem is találtam ki indokot!!!
-Azt most hagyjuk... Coco hol van?
-Már értem miért jöttél ide. Most futott el Briannel.
-És te itt ilyen nyugodtan állsz?
-Coco ügyes lány. Megoldja. Tegnap este is megoldta.

(Coco/Este)

Brian bezárt engem egy házba. Ahogy láttam a kocsi ablakból ez a semmi közepén van. A fejem hasogat, mivel beütötem az ágy szélébe. Igen egy ágy szélébe mivel Brian egy ágyhoz bilincsezett és én ki akartam szabadulni. Ekkor támadt egy jó kis ötletem, de rögtön el vette róla a figyelmemet, az hogy egy féknyikorgást majd kocsiajtó csapódást hallottam. Remélem megtalált valaki és nem Brian az.
-COCO!!!COCO!! Itt vagy? COCO!! -ez a hang ismerős... ez Fer!!
-Itt vagyok.....a.....nappaliban!
-Végre megvagy! Már égen földön kerestünk a többiekkel téged. Hogy vagy? Megütött? -láttam a szemében a dühöt amint Brianra gondol.. Hogy talált meg?
-Már sokkal jobban! De nagyon siessünk. Brian bármelyik percben itt lehet! Én vezetek, szóval add oda a kocsikulcsot!
-Mi? Nem! Én!
-Fer most sietnünk kell! -na jó ez álszent volt vele szembe.. Legalább mostantól kisebb lesz az egója.
-Úgy gondolod hogy én nem vagyok elég gyors?
-Gyors vagy a pályán. De ha Brian lőne ránk akkor is tudnál gyorsan menni??
-Nagyon engedékeny vagyok ma. Tessék itt a kulcs. -odaadta a Maserattija kulcsát. Még életemben nem vezettem Maseratit.

( Coco/ Vacsi / Szálloda )

-Ti már láttátok Cocot vezetni? -tette fel Fer azt a kérdést amit nem akartam hogy feltegyen.
-Még ültünk is mellette! Utána hánynom kellett!
-Komolyan? -kérdeztem Rubenstől
-Komolyan. Még mindig nem tudok olyan kajákat enni amiket ti..
-Bocsi de ti szavaztatok meg!
-Mert még nem tudtuk hogy gyomor felforgatóan vezetsz!
-Üdvözöllek a klubban! -mondta Seb
-Mégis milyen klubban?
-A kiközösítettek és szivatottak klubbjában...
-Inkább nem lépnék be.
-Hát akkor megint csak ketten vagyunk a klubbal csak ő és én.... -itt már mindenki röhögőgörcsöt kapott.
-Én fogom mondani a legjobb Coco vezetési sztorit.... -és az egész este így telt, a vezetési stílusomról szólt. De Seb jelentette ki azt amit még az életem árán is behajtok rajta! /Coco, egyszer te menni fogsz az én F1-es kocsimmal!/

12. rész

2010. 04. 27. Kedd.

-Tegnap nagyon nagy volt Sebi a lift előtt. -mondta Av miközben reggeliztünk a szálloda éttermének a teraszán
-Nem csalódtam benne! Tavaly Fernél volt egy buli mindenki ott aludt és reggel mikor felkeltünk Sebi arca micimackó arcára hasonlított, mivel Kimiék kifestették az arcát és felöltöztették egy kitömött micimackó jelmezbe! De ez még semmi... a legjobb az volt, hogy Sebinek még tetszett is és úgy ment el bevásárolni!
-Ezt nagyon szívesen végig nézetem volna! -mondta két röhögőgörcs között.
-Sziasztok lányok! Leülhetünk? -jöttek a fiúk kivétel Fer és Felipe
-Persze -ekkor Sebi készült a leüléshez, amikor Lewis kihúzta alóla a széket és Seb az asztal alatt kötött ki.
-Mégis mit képzelsz te kigyúrt izomagy? -és elfutottak, mégpedig most kivételesen úgy hogy Sebike üldözte Lewist. Biztos ma van a gyereknap.
-Látom ti aztán jól elvagytok!
-Szegény kis Sebikét képtelenség nem szívatni! De ha szívatás nélkül élni akar akkor el kéne utaznia innen neki is.
-Mi az hogy neki is? -Avril kérlek hagyd ezt abba!
-Felipe és Nando elutazott.
-Mert? -Avril ezt még nagyon megbánod!
-Felipe a kicsi Felipéhez Fer pedig egy Santenderes eseményre.
-Ja a bank 1,5 millát tesz Nando két hüvelykujjacskájára!
-Kimi nem kell ennyire irigykedned!
-Nem is irigykedek! Most vágnám le az ujjaimat azért a pénzért?
-Sajnálom Kimster de csalódást kell hog okozzak, mivel nincs neked rájuk biztosítás.
-Elmondaná valaki nekem hogy Coco miért védi Fert?
-Mi? Én nem is Fert védtem!
-Dehogyisnem! Te vagy az ő védőügyvédje!
-Figyelj Coco, szerintem ezt nem fogják abba hagyni úgyhogy edd meg és menjünk -egy jó tanács végre Avriltől.
-Nem szabadulhattok meg ám ilyen gyorsan tőlünk!
-Azt csak hiszitek! -azzal felálltam és elkezdtem Avrillel menni a parkolóház felé. De a fiúk betartották amit mondtak és jöttek utánunk. Még a fogócskázásból visszatért Lewis és Seb is jöttek mögöttünk miközben azt sorsolták ki kő papír ollóval hogy ki vezessen. Nekem már nagyon elegem lett ebből mindig ez ment náluk. Fogtam magam kitépem Kimi kezéből a kulcsokat.
-Majd vezetek én!
-Nem te NEM! -most ez nem a fiúktól jött hiszen ők teljesen le voltak döbbenve hanem ez Avriltől jött.
-Miért nem?
-Még ezt kérdezed? Úgy vezetsz az utcán mintha rallyznál!
-Rallyzna?!!!! Coco vezet! -jelentette ki az összes fiú.
-Av, mit szólsz mától kezdve felettük telj hatalmam van és ebben nem akadályozhat meg senki és semmi. -nyújtottam rá a nyelvem
-Csak Ő! -mutatott Brian felé. Ezt nem hiszem el még itt is itt van?


/Sebi - késő éjjel/
-Képzeld Fer mi történt ma!
-NA mi?
-Coco felrobbantott egy kicsit de mi kiugrottunk belőle!
-Kitalálom Brian Steller lőtt rátok!
-Honnan?
-Sebi..Sebi...Sebi...Nincs olyan dolog amit én ne tudnék!
-Coco mesélte neked a storit.
-Okosodsz. De szerintem nálatok éjjel van úgyhogy szia!
-Szia Fer!
Aztán elmentem a Fertől kapott régebbi /egyik/ kedvenc-egyetlenegy Hello Kitty-s pizsimbe alukálni.

11. rész

2010. 04. 26. Hétfő

(Avril,Hawaii-tengerpart)

-Nagy?
-Igen.
-Hatalmas?
-Nem.
-Van kereke?
-Igen. –minden szempontból
-Piros?
-Igen. –na Coco ha most nem találod ki!
-Miért gondoltál rá?
-Csak igen és nem válaszokkal szolgálhatok. –nem leszek ilyen könnyen kapható. Muhahaha…..
-Megint az akartad hogy rá gondoljak?
-Igen! Mi másért?! Még a tervembe is beavatlak addig foglak ezzel szívatni amíg vissza nem mész hozzá!
-Nem ezért jöttem el veled Hawaiira!
-Pedig nagyon összeilletek!
-Pont te mondod! És nálatok mi van? Hogy állsz Deryckkel?
-Így hátba támadni!
-Pedig nagyon összeilletek! -próbáltam utánozni.
-Nem is ilyen hangom van!
-Pedig ilyen. Főleg amikor hülyesé… ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!
-Gratulálok! Most hogy állítjuk vissza a napernyőt?

♥♥♥♥♥♣☻♫☺♠♦♪♥♥♥♥♥♥
(Fer, Hawaii)
-Jézusom Rob te még ide is elhoztad a kártya pakliidat?! –ez már betegség lesz nála!
-Gondoltam kártyázunk egy jót. Valaki?
-Nem!-jött az egyhangú válasz mindenkitől. Hogy lehet valaki ilyen szivacs agy?
-Na de srácok! Héé mér jöttök felém? Feeeer! Sebiiiiiiiiikeeeee! Lewiiiiis!!! –rikácsolta a nevünket :D –Azonnal teeeeeegyeteeeek leeeeeeeeeee! –már sikítozik is.. egyre jobb! ;)

♥♥♥♥♥♣☻♫☺♠♦♪♥♥♥♥♥♥

(Coco)
-Coco nézz oda! –mutatott Avril egy picit távolabbra
-Aúú –Av elengedte a napernyőt és a lábamra esett, amitől körbe körbe ugráltam egy lábon –Most ezt felállítjuk és utána nézelődünk!
-Csak egy pillanatra! Utána majd felállítom én. –hiszem ha látom
-Oké –odanéztem- te jó ég! Hogy kerülnek ide? Te hívtad őket ide ugye?
-Dehogyis. Nekem éppen olyan újdonság mint neked.
-Most mi legyen? Elmenjünk?
-Hogy tudott ez megfordulni a fejedben? A világ egyik legjobb helyén vagyunk! Hogy mennénk el csak miatta?
-Okés.. Akkor fel tudod állítani?
-Persze! De azért jöttünk ide hogy lebarnuljunk! Nem kell ide napernyő! –jelképesen arrébb dobta. –Meg amúgy is már este 6 óra van.
-Este hat óra ide vagy oda, minden hogyan letudunk égni. Szóval ha le égek akkor az a te hibád lesz!
-Elvállalom! Húú nézd ezek mit csinálnak!
-Szegény Rob! –Rob-ot a kezénél és lábánál fogva Fer, Kimi, Sebi és Lewis lengette a levegőben.
-Szerinted beledobják a vízbe?
-Persze. –még el se tudtam mondani azt amit el akartam mondani :P már Rob repült a levegőben mint egy kismadár és süllyedt a vízben mint a titanic.
-Hát ez nem lehetett valami kellemes.
-Av, most az egyszer igazad van. Menjünk a szállodához lécci.. -bociszemek
-Miért megfutamodtál? –odabiccentett a fiúk felé akik felénk kezdtek el indulni.
-Nem!
-Biztos?
-Na jó részben az is! De fáradt is vagyok és már negyed hét és nincsen napernyőnk.
-Mennyi kifogásod van!
-Még ezeken kívül is van.
-Nem akarom hallani úgyhogy menjünk.

♥♥♥♥♥♣☻♫☺♠♦♪♥♥♥♥♥♥ szállodában ♥♥♥♥♥♣☻♫☺♠♦♪♥♥♥♥♥♥

Avrillel csak akkor vettük észre hogy csurom vizesek vagyunk, amikor átvettük a szobakulcsot és a pult mögött álló nő rosszallóan nézett ránk. Nagyon óvatosan egymásba kapaszkodva elkezdtünk menni a lift felé, de én a szerencsétlenségemre megcsúsztam és magammal rántottam Avrilt a földre.
-Aúú! Ezt most te csináltad! –ekkor kinyílt a lift ajtó és előttünk termett Seb és Michael, de szerintem ők minket nem vettek észre, mivel egy hatalmasat tanyáltak a pocsolyánkban.
-Üdvözöllek titeket a klubban! –köszöntem és máris megjelent Mark, Rubens és Felipe. Naná hogy ők is a földön kötöttek ki. Már röhögő rohamot kapott mindenki, amikor megjelent a haramadik adag vagyis Fer, Kimi és Lewis ők egy csoda folytán nem estek el.
-Itt meg mi történt? –kérdezte kicsit kómásan Kimi miközben felsegítette Avrilt.
-Coco lerántott a földre!
-Nem rántottalak le hanem csak elestem és te is estél velem együtt. –megfogta Fer a kezem és felemelt a földről… Na vajon hogy éreztem ekkor magam? Mint aki a mennyekben van…. –Köszi- közben Lewis próbálta felsegíteni a fiúkat kevesebb sikerrel mivel ha már félig felemelte, akkor Lewis-sal együtt a földön kötött ki. De ha nekik még ennyi nem volt elég, akkor még a hangulat fokozásáért megcsinálták ugyanezt még legalább 10szer. Amikor Sebit akarta felemelni, akkor leesett Sebiről a rá amugy is hatalmas fürdőköpeny és alatta volt egy hupikéktörpikés bokszer.
-Sebi nagyon nagy vagy ma! –mondta Michael két röhögőroham között.
-Pont te mondod, amikor a pályán nem is tudok veled harcolni mivel nem vagy a közelemben elöl.
-Magas hegyek között hol a tenger hupikék ott laknak ők a törpikék….–mindenki elkezdte énekelni a hupikék törpikéket Sebi dicsőségére, aki fülig vörösödve visszament a szobájába.
Pár perc múlva én és Avril is követtük a példáját.

10. rész

2010. 04. 18. vasárnap.

- Lécci lécci lécci mondd el hogy mit csinált! –kérte Av miközben mentünk a pályára
- Biztos tudni akarod?
- Harapó fogóval húzom ki belőled már tegnap este óta az összes mondatot ami Fer és közted volt és akkor még azt kérdezed hogy akarom-e tudni?! Persze hogy akarom!
- Oké… Szóval tegnap bejött a szobába és nagyon örült vagy hát azt gondoltam mivel ugrált és felkapott engem..
- Húú hát ez nem normális… és mi volt utána?
- Ömmmmm…. megcsókolt…..
- Ez aztán egy nagy sztori. Azt viszont nem hiszem el benne hogy egy szaros harmadik helynek ennyire örült főleg hogy az még csak nem is futam harmadik hely…
- Hát ebben most igazad van.
- És te is örülsz?
- Ezt hogy érted?
- Mi van köztetek? –itt megforgatta a szemeit
- Fogalmam sincs majd fogok erről beszélni vele.
-Értem.-mire Av kimondta ezt a szót arra be is értünk a paddockba. Láttam a szemén hogy a falon levő órájára néz.-Most dél van menj és beszélj vele!
-De…
-Nincs semmi de, mész és beszélsz vele. Szia! –szabályosan kitolt az ajtón.
-De akaratos vagy mostanság! Szia! –azzal tömegen átverekedve elindultam Fer szobája felé, csak azért hogy betartsam Av kérését, de lehet hogy most Avril tudta hogy én hova is akarok menni.
-Szia Stefano! Fer a szobájában van?
-Igen ott van. Milyen régen hallottam ezt a kérdést tőled…
-Nem biztos hogy még egyszer hallani fogod tőlem. Lehet ez az utolsó. –most meg mi ütött belém? Az előbb még…meg
-Ne már Coco! Te elképzelni sem tudod hogy Fer milyen boldogan jött ki az időmérő után a szobából és azt ne mondd nekem hogy te nem voltál ott! –fenyegetett az ujjával
-Jajjj! Neeee!
-Most nem értelek.. Mi ne?
-Azt most hagyjuk de nem lesz semmi köztünk. –esküszöm hogy az ördög győzött bennem… mármint ami a döntésemet illeti.. Pedig még az az sz betűs szó ott van..
-Csak a futamig! Kérlek!
-Nem Steff! –itt vágott egy grimaszt, mivel nem szereti ha Steff-nek szólítják –Most kell beszélnem vele! Szia.
-Érzem hogy nem lesz jó futamunk akkor…. Szia! –Stefanoval való beszélgetésen gondolkodtam, addig amíg oda nem értem Fer szobája elé. Megálltam az ajtó előtt. Akkor most vagy soha és benyitottam. Fer éppen a szoba közepén állt csurom vizesen de ha ez még nem elég akkor azt is hozzá teszem hogy „csak” egy bokszer volt rajta. Nem éppen egy hétköznapi látvány volt. Lányok milliárdjai tudnának „ölni” azért hogy ezt láthassák.. Most én voltam az a szerencsés egyed. Nem mondanám magam szerencsésnek egy dolog miatt, előjött bennem az az érzés hogy miért is szeretem Fer-t. Szívem szerint odamentem volna hozzá és…. NEM! COCO TÉRJ ÉSZHEZ! Ezt nem engedhetem meg most pont most magamnak.
-Ömmm. Szia!
-Szia! Mindjárt megmagyarázom csak adj egy percet! –bement a gardróbjába és pár pillanat múlva már ott állt előttem felöltözve. De a jó hatás kedvéért még a haja vizes volt és ez neki nagyon jól NEM!!
-Szóval az volt hogy Rob és Lewis….
-Fer az most engem nem érdekel! Másról akarok veled beszélni!
-Kettőnkről…
-Igen. Egész éjszaka ezen agyaltam –itt egy halvány kaján mosolyra húzódott a szája. –szóval… az lenne a legjobb ha nem próbálnánk meg újra.
-Ami tegnap este történt az…
-Nem jelent semmit. Felejtsük el. Csak ennyit akartam bocsi a zavarásért és sok szerencsét a futamhoz! Szia! –gyorsan kimentem a szobájából és a paddock felé vettem az irányt.

Stefanonak igaza volt.. Fer elcseszte a versenyt már az elejét, hisz olyan hibát ejtett ami még egy újonctól is meglepő lett volna, nem hogy egy kétszeres vb-tól. Ami a legrosszabb az egészben ez mind az én hibám… ha hallgattam volna Stefanora akkor lehet Fer megnyeri a versenyt….

9. rész

2010. 04. 17.

Reggel hat órától egészen délig tartott a fotózásom. Most meglepően rövid volt.

♥♥♥♦♦♣♣♣♠♠♠♪♪♪☺☺☺♫♫♫☻☻☻♣♣♣♥♥♥♦♦♣♣♣♠♠♠♪♪♪☺☺☺♫♫♫☻☻☻♣♣♣
(Időmérő előtt)

-Szia Coco! Hogy sikerült?
-Szerintem jobban nem is sikerülhetett volna mivel úgy volt hogy egész nap eltart így meg csak pár óra volt.
-6 óra! Neked az pár óra?
-Fotózásnál igen! De most megyek pár pilótához mivel beszélnem kell velük.
-Hogy mi?
-Majd elmesélem. Szia. -és gyorsan elfutottam a bokszok felé. Egyetlen egy személy miatt aki nem más mint Fernando Alonso. Ha csak egy pillanatra láthatnám őt... Nem is kellett sokat gondolnom erre, mivel Fer épp a mérnökeivel beszélgetett. A szívem nem ritmusban kezdett el verni. És most mi legyen ott maradjak és nézzem vagy induljak vissza? Az utóbbit választottam, mivel az ésszerűbbnek tűnt.
-Coco várj! -ez Nando hangja tehát észrevett....
-Szia!
-Szia! Nem úgy volt hogy ma nem leszel itt?
-De,csak.........Jézusom! -fejemre húztam a csuklyám.
-Coco, itt nincsenek gonosz paparazzók....vagy legalábbis ilyenkor nincsenek...
-Nem..Nem is gondoltam erre. Látod azt az alakot? -mutattam jobbra
-Igen. Még soha sem láttam.
-Most majd többször fogod látni. Nem tudsz valami olyan helyre elvinni ahol nem talál meg és minél gyorsabban?
-Persze! Gyere be gyorsan a szobámba! -1 perc múlva már Fer szobájában voltunk.
-Elmondanád hogy ki ő és miért kell előle bujkálnod?
-Igen....-elkezdtem mondani a sztorit, amit Fer párszor kikerekedett szemekkel figyelt.
-Te jó ég! Ezt Raquel szabadította rád?
-Igen. De most menj ki az időmérőre. Ugye itt maradhatok?
-Persze. Ne maradjak veled?
-Köszi. De ez hülye kérdés volt. Szállj be a kocsidba és vedd célba a Pole-t!
-Oké. Szia!
-Szia és sok szerencsét! -odamentem hozzá és gyorsan megöleltem. Láttam a szemében a csillogást. Biztos látja a reményt hogy megint.. Miért kell ezt elhitetnem vele? És persze magammal is.... És miért érzem azt hogy szerelmes vagyok belé??.... még mindig....
Az időmérő elkezdődött és én most százszor jobban átizgultam mint eddig bármikor.


♥♥♥♦♦♣♣♣♠♠♠♪♪♪☺☺☺♫♫♫☻☻☻♣♣♣♥♥♥♦♦♣♣♣♠♠♠♪♪♪☺☺☺♫♫♫☻☻☻♣♣♣
(Időmérő után)
Fer szobájában az időmérő után még kellett várnom egy bő órát. De az órának minden percében három dolog járt az eszemben: Az első az hogy szerintem Ferbe szerelmes vagyok. a második az hogy lehetséges hogy össze jövök Ferrel és végül a harmadik az hogy az időmérő még a vártnál is jobban sikerült neki.
Végreee belépett az ajtón, de ekkor olyan dolgot csinált amit a legmerészebb álmaimban sem tudnák elképzelni...most...