2010. Május 11. (Kedd)
Kopogás ébresztett fel.. A felébredés még rendben van, de a felállás és ajtónyitás már nem. A fejem majd szétesik. A kopogás nem javít a helyzeten, inkább egyre jobban fáj tőle. Így hogy megszűnjön a zavaró tényező felálltam a kanapéról és kinyitottam.
-Hogy nézel ki? 8 óra múlva esküvő!! Szedd össze magad! Van rá 10 perced!
-Mi van? –ez még ilyen korán reggel túl gyors és sok az információ nekem.
-10 perc múlva a parkolóban! –és becsukta az ajtót. Ilyenkor utálom a nővérem de hát ez az ő nagy napja… Gyorsan előkotortam az aszpirint a táskámból. Majd a fürdőben lemostam a sminkem és jó sok alapozóval helyrehoztam a karikákat a szemem alatt. Átöltöztem egy lenge ruhába, hiszen nagyon meleg van itt.
-Szia Fer! Mennem kell, de te is kezdj el.. –benéztem Fer szobájába de nem volt ott… Azt nem hiszem el hogy előbb felkelt volna mint én, hiszen még amikor én haza értem nem láttam senkit… Vagy legalábbis nem emlékszem.. Az is igaz hogy már a nappaliban elaludtam a hálóig el se jutottam és lehet hogy ő már ott benn aludt.. Mindez pár másodperc alatt futott végig az agyomon. Már rohantam is ki Lyneyához megkérdezni.
-Milyen gyors voltál!
-Van egy kis gond.. Fer hol van?
-Mi Fer sem ért haza?
-Nem.. Miért?
-Ezek szerint senki sem ért haza..
-Mármint még Pat sem? –nem-et intett a fejével –Mike? –megint nem-et –Charlie?
-Senki!!
-Próbáltad már hívni?
-Igen. Csak ki van kapcsolva mindenki…
-Még van pár órájuk visszaérni. Nyugodj meg. Minden a legnagyobb rendben lesz. Indulhatunk?
-Igen. –mondta ki mostmár nyugodtan azt a szót amire ma még szüksége lesz…
(Fer)
-Te normális vagy? –pattantam fel az alvóhelyemról, ami a föld? volt..
-Hé, haver nyugi. –mondta a bűnös, aki nem más mint Charlie.
-Kösz nyugi.. Mégis hol vagyunk? –körbenéztem a szobán de egyszerűen nem rémlett semmi… De a fejem észveszejtően fájt.
-Mi sem tudjuk.. A tegnap estéről nem ugrik be semmi…
-Mint ahogy nekem sem..
-Mike-ot láttad?
-Igen most ment el pisilni…
-Pat?
-A házban nem találjuk.. Így még az esküvő előtt elmegyünk a keresésére…
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ-és kifutott az előbb említett személy a fürdőből sikítozva.
-Téged meg mi a franc lelt?
-Benn van egy tigris a fürdőben! –ekkora hülyeséget életemben nem láttam
-Mi van? –és Charlie elindult a fürdő felé. Benézett de gyorsan be is tette.
-Na?
-Innen gyorsan el kell húznunk! Ez tényleg egy tigris!
-Csak egyet mondjatok meg hol a francba vagyunk? –ez már nagyon érdekelt mert mikor kinéztem a hatalmas ablakon olyan volt mintha LasVegas lenne előttem.
-Megnézem a gps-ben….
-Várj előbb tippeljünk. New York –ez Mike tippje volt
-Enyém Las Vegas.
-Itt meg LA.
-Okééé Fer győztél Vegasban vagyunk… És a Palms Place Hotel and Spa-ban vagyunk…
-Ezt meg honnan veszed?
-Azt is kiírja… És nézd ott a Palms!
-A fenébe! Nem fogunk az esküvőre odaérni!
-Mike nem csak az út hossza a baj hanem az is hogy Patrick nincsen meg!
-Hogy mi?
-Jól hallottad Fertől Pat nincsen sehol körbenéztem az egész házban de sehol sem találtam.
-Hé nem sír itt még valaki?
-Mi? –kérdeztük egyszerre Mike-kal
-Figyelj ha ezen a szemétdombon te bármit vagy bárkit is megtalálsz akkor sok sikert! –Mike tanácsára feleszméltem és körbenéztem a szobán. Hihetetlen mi volt itt.. Rengeteg még a füstölő cigaretta csikk, amit nekem nem is szabad használnom. Rengeteg üres piásüveg.. Mindezt megkoronázta hogy a drága bútorok széttépedt állapotban és mindenféle törött dolog a padlón.. Be sem lehet azonosítani némely tárgyat.
-Te atya ég gyertek ide! –nagyon megdöbbentett amit láttam. Egy kisbaba volt a konyha asztalon.
-Ez meg honnan jött?
-Szerintem a piára…
-Jézusom Mike ez egy kisbaba!
-Hát mit csináljak tuti hogy nem én hoztam ide. Meg amúgy is Fer te szereted a gyerekeket!
-Igen, de általában nem szoktam ellopni őket és a piák közé befektetni.
-Legalább nem lesznek gondjai a későbbiekben az ivással..
-Ha ilyen nehezetekre esik vigyázni rá akkor majd vigyázok rá én!
-Neked is kéne! –láttam meg a jó kis bizonyítékot
-Miért?
-A zsebedből most esett ki egy cumi.. –most már rá is mutattam a bizonyítékra
-Hogy került oda?
-Azt csak te tudhatod.
-Hé fiúk ürítsétek ki a zsebeiteket!
-Minek?
-Biztos lesznek benne nyomok és így el tudunk indulni.. azon a bizonyos úton –kezdtem el magyarázni és pakolni ki a zsebekből.
-Na ne már!
-Mit találtál Charlie?
-Én béreltem ki ezt a hotelszobát..
-És?
-Ráment a gatyám is!
-Hát néha így járunk pajtás!
-Persze Fer te könnyen beszélsz, kétszeres világbajnok létedre agyonkeresed magad!
-Látod? Így legalább levetted a vállamról azt a terhet hogy kicsit költekeznem keljen..
-Nagyon is szívesen tettem..
-Ahaamm.. Persze.. Te jó ég! –kiáltottam fel amikor megláttam a kaszinóban elköltött számla végösszegét.
-Mivan? Mégis lehúzta a gatyádat valami?
-Nem ez nem olyan sok.. Csak nem szoktam ennyit költekezni egyetlenegy este alatt….
-Add oda! –kérte el Mike –Szóval egytől négyig ott voltunk..
-De mit csináltunk előtte és utána?
-Gondolom utána foglaltuk le a szobát.
-Ezzekkel nem megyünk semmire.
-Azért megyünk. Csak keressünk még nyomokat! –nagyon értetlen pofát vágtak –Induláás!
-Na, látod ezt már értjük!
