20.rész

2010. május 10.

Még most is csörög.. és csörög és csörög.. Nincs erőm felvenni. Mivel már egy jó ideje hallgatom a csengőhangomat, ezért ideje lenne kikelni az ágyból és felvenni. Főleg hogy már a nap is besüt az ablakon. Kinyújtóztattam a végtagjaimat és elindultam a mobilom keresésére. Nem kellett sokáig mennem, mivel az ágyam végén lévő kis asztalon volt.
-Igen? -szóltam bele a telefonba egy ásítás kíséretével.
-Coco, végre valahára felveszed! -ez anya hangja
-Történt valami Lyneyával?
-Igen...
-Oké. Fel vagyok készülve minden rosszra.
-A-a. Itt nincsen semmi rossz. Még ma utazzál a Bahamákra!
-De minek? Mi történik?
-A drága nővéred holnap összeházasodik!
-Úristenem!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!! Ez hihetetlen! Tudod adni?
-Nem, mert most elment ruhát próbálni.
-Hogyan találtátok meg?
-Hát ő hívott fel minket hogy segítsünk neki a megszervezésben..
-Beszéltetek vele erről? -ha én eltűnnék akkor a fejem nem lenne a helyén de ha ő....
-Nem. -Na?? Akkor kinek is van igaza?
-De anyaa.. Ez nem ér..
-Majd az esküvő után beszélünk róla. Nem akarom elrontani a kedvét addig majd ha megjöttek.
-Nekem bezzeg tuti elrontanád.
-Dehogyis! Kicsim. Soha nem. Mindig azt nézem hogy mi jó nektek. De mars pakolni már foglaltam neked KÉT jegyet.
-Oké-oké. De minek kettő??
-Hogy ne unatkozz a gépen.. És legyen eggyel több pasi a legénybúcsún..
-Te most Ferre célozgatsz?
-Kire másra?
-Tényleg ki lett..?
-Azt hittem már meg sem kérdezed..Pat a vőlegény.
-Na ne!! Azt hittem utálják egymást!
-Akkor ki kell hogy ábrándítsalak! Szia kincsem! Jó pakolást!
-Szia -kinyomtam a telót.
Tudtam hogyha most őrjöngve futkozni fogok a szobámban az nem vezet semmi jóra..Tudtam hogy most nem hívhatom, mivel úgysem venné fel.. Csak egyet nem tudtam kit hívjak el magammal? Kiléptem a szobából a nappaliba és egy Tv-ző Nando került a szemem elé... Ez meg mi a...??
-Te meg hogy kerülsz ide?
-Neked is Jó Reggelt! Tegnap nagyon rosszul néztél ki és verseny után idejöttem mert
hát -zavarba van..-aggódtam érted.. -megint úgy jártam mint tegnap nem tudtam mit mondani, így odamentem hozzá a kanapéra és megöleltem.
-Te itt aludtál éjszaka?-néztem végig az "ágy" végében levő pokrócon.
-Nem egyik szobából rohangáltam át a másikba.
-Jó-jó tudom. Hülye kérdésre hülye válasz.
-Na látod. Tényleg hova tűnt el a rossz kedv?
-Lyneya meglett és esküvője lesz holnap..
-Mi?
-Tudom én sem erre számítottam.. De ne kérdezd hogy hogyan mert még én sem tudom de majd beszélek vele...
-Értem.
-Kávét kérsz? -kérdeztem tőle már a konyhába nekiláttam reggelit készíteni az omlett mellett döntöttem.
-Igen. -leült a bárpulthoz.
-Szóval ma indulsz New York-ba?
-Pontosítok a Bahamákra..
-Azon belül?
-Miért?
-Mert én is oda megyek egy kicsit kikapcsolni..
-Igazság szerint még nem tudom csak ha meglesz a repcsijegy akkor...
-Értem.
-Fer, beszélnünk kell. -fordultam felé mikor átborítottam a tepsiből egy tálra az elkészült omlettet.
-Tudom... Figyelj Coco én ígérem gyors leszek......-azzal odalépett hozzám megcsókolt nagyon gyengéden nem tudtam volna ellenkezni hiszen nagyon gyorsan történt minden szinte egy szempillantás alatt.. Ebben a csókban benne volt minden amin keresztül mentünk..
-Szeretlek..-ezzel a kijelentéssel kicsit meglepett.. De hiányoztak már most az ajkai és vissza csókoltam.
-Én is. -megint megcsókolt de most sokkal szenvedélyesebben. Elkezdett vinni a háló felé, de eltoltam. Kérdő nézett rám.
-Már összekéne pakolnom egy óra múlva indul a gépem.
-Oké-és egy borzasztóan szomorú képet vágott
-Egyet ígérhetek..
-És mi lenne az? -felcsillant a szeme
-Majd bepótoljuk.
-Imádlak. De menj pakolni!
-Igenis apucííí!
-Hihetetlen vagy! -gyorsan befutottam a szobámba vagy hát a szálloda szobája de hát ez most mindegy.. Azért futottam be és zártam magamra az ajtót mert még nem érek ki a reptérre.
Hihetetlen hogy egy reggel alatt így meg tud változni az életem. Sohasem hittem volna hogy újra Fer barátnője leszek. Biztos nem tudjuk a média előtt titokban tartani.. A címlapokon fognak virítani a képeink.... Istenem mi lesz itt holnap.. De lehet hogy már ma.. Vagy egy hét múlva. Ki tudja? Nagyon zakatolt az agyam pakolás közben. Mikor végeztem gyorsan átöltöztem, hiszen még a tegnapi ruhám volt rajtam. Gyorsan rendbe szedtem a hajam meg a sminkem, ami nem kicsit volt elkenődve. És indultam is ki.
-Kivigyelek a reptérre?
-Ha nincs más dolgod..
-Én is oda megyek.
-És a csomagjaid?
-A kocsiban.
-Okés. Akkor induljunk. -adtam ki az utasítást. Elvette tőlem a csomagjaimat és kitárta az ajtót.
-Akkor irány a Bahamák!

/pár óra múlva/
-Hogy van Mrs. Wenneck?? -üdvözöltem a nővérecskémet.
-Óriásian!
-Annak örülünk! -ölelt át hátulról Fer.
-Ti most?? Ez komoly?
-Igen!
-Mióta? -kikerekedett szemekkel figyelt.Iszonyatosan meglepődhetett, de ezen csak nevetni tudtam. Ő ismer engem és tudja hogy az ex-pasiimmal nem jövök újra össze. Vagy hát erre még soha nem volt példa.
-Hát..Ma óta.
-Akkor neked irány a leánybúcsú -mutatott rám -neked pedig a legénybúcsú -mutatott Nandora.
-De nem is ismerem..
-Dehogyisnem te ismered Patrick Wenneck.. Tudod?
-Igen! Ő volt a sushi bárban az ételdobáló!
-Hát azért nem csak ő volt!
-Oké elfogadjuk.. Nem csak ő volt!
-És meg is érkeztünk! -kiszálltunk az autóból.
-De.. Ott lesz az esküvő. -mutatott a tengerpart mellett levő fehér szőnyeges rengeteg székes részre.
-Hát ez hihetetlen.. Ez a Playboy villa képmása?? -hatalmas épület volt. Mondjuk inkább ez egy vár vagy palota...
-Hát azért nem.. Na itt lesz a vacsi.. Aztán megyünk a bulikba. A szobátok a 2. emeleten van. De most rohannom kell. Jah és a vacsi 7-kor kezdődik. Pontosak legyetek!
-OOOOOOOkééééssss...-mondtuk Ferrel egyszerre és elindultunk a szobánk felé.
-Fer le kell érnünk majd vacsira!
-Persze leérünk! -azzal vadul csókolni kezdett.....

19. rész

-Ez nem a kérdésemre volt válasz.
-Na, jó! Arról van szó hogy Lyneya eltűnt..
-Ő a nővéred ugye?
-Igen..-sírás kerülgetett.. ha már ennyit elmondtam neki akkor el kell mondanom hogy mi történt.

(Fer szemszöge)
Mekkora hülye vagyok hogy így faggattam miatta.. A számnak miért kell gondolkodás nélkül ki-be csukódnia..??
-Ő a nővéred ugye? -már megint!! ez nem lehet igaz!!
-Igen.-na tessék.. ez az én szám..
-Nem muszáj róla beszélned.
-Nem. Egyszerűbb lesz ha valakinek elmondom. Anyáék éjjel felhívtak hogy Lyneya három napja nem ért haza. -láttam rajta hogy a sírás kerülgeti.
-Brianra gondolsz ugye?
-Nem. Most az egyszer nem. -ezen meglepődtem.

(Coco szemszöge)
Fer megállt a kocsival. Számomra ismeretlen helyen.
-Most hol vagyunk?
-Barcelonában nekem ez a kedvenc helyem. -ekkor vettem csak észre a táj szépségét. Meglepődtem hogy még csak most tűnt fel.. Pedig már negyed órája itt ülünk. Elkezdtem pontosabban körbe nézni. Egy hatalmas park tárult elénk. Sok gyerek focizott, biciklizett, kergetőzött vagy éppen valami játékkal lefoglalta magát. A szüleik a park melletti padokon ültek és nézték a kicsiket. De nem ez volt a legszebb látvány ez csak aranyos volt a számomra látom Nando is elmosolyodik a kicsiken. A legszebb a park mögötti fás rész amit egy tavacska övez körbe. Nagyon meghitt látványt nyújt. Este lehet a legszebb amikor a napnak az utolsó árnyékait lehet látni az égen.. Sajnos most nem este vagyunk itt.
-Hihetetlenül nyugis és szép hely -tört ki belőlem kicsi fázis késéssel
-Igen az.. Hé, nem veszed fel a telefonodat? Már vagy huszadszorra keresnek!
-Semmi kedvem egy újabb rossz hírhez..-ekkor a könnyeim utat törtek maguknak
-Majd meglátod minden rendben lesz...-nem engedtem hogy végig mondja
-És mégis mikor?? Átgondolnád még egyszer?? A legjobb barátnőmet veszítettem el, aki már az ellenségének tart. Egy bérgyilkos üldöz, mivel a drágalátos feleséged ezt is elintézte nekem! Jahh és a volt pasimmal állok szóba, akit mellesleg utálnom és gyűlölnöm kéne..-ezeket a dolgokat ordítva vágtam a fejéhez, de az utolsó mondatomat ahogy kimondtam rögtön meg is bántam láttam Nando-n hogy ez nagyon de nagyon rosszul esett neki..
-És mit gondolsz a volt pasidról? -kérdezte pár perccel később. Éreztem rajta hogy még mindig dühös, de erre a kérdésre nagyon akarja tudni a választ.. Én szívesen válaszolnék rá. Mivel általában minden kérdésre szívesen válaszolok és tudom is rá a válaszokat akár legyen az a magánéletemről kérdés amit a minden-lében-kanál riporter tesz fel, de ez is egy kivétel volt egy újabb kérdéssel: Mit válaszoljak?? Nem tudok semmit válaszolni az én kérdésemre sem meg Fer kérdésére sem.. Nem tudtam mást tenni így átöleltem.. Szigorúan baráti ölelés volt.. Legalábbis számomra. Szerintem ezt Ő is észre vette, mivel nagyon is jól tudja hogy milyen a szerelmes ölelésem.. Az ölelésemre elmosolyodott. Nem azzal a mosollyal amit a rajongóknak küld, hanem azzal amivel engem mindig is levett és le is vesz a lábamról...
-Szerintem menjünk a pályára mivel mindjárt kezdődik...
-Coco ezt most fejezd be! Te most teljesen ki vagy készülve. Gyere vissza viszlek a szállodába.
-De...
-Nincs semmi féle DE! -nem mertem semmiféleképpen ellenkezni. Még a végén levágja vagy leharapja a fejem. Ezt elképzelve mosolyogva léptem be a szállodába. Fer felkísért a szobámhoz.
-Köszi mindent. És sok sikert a futamhoz!
-Hát egy szerencse puszival biztosan jobban sikerül.. -szemében csak egy dolog volt kiolvasható kétkedés hogy most azonnal rácsapom az ajtót. Nem így lett. Adtam neki a pusziit, de szigorúan távol a szájától az arcára.
-Így már minden jobban fog menni! Szia! -és ő is megismételte az én műveletemet csak ez éppen nem szerencse puszi volt, hanem búcsúpuszi.
-Szia!-és becsuktam az ajtóm. Két dolog közt gondolkodtam. Vagy visszahívom aki keresett vagy alszok és Lyneyára gondolok.... Az utóbbit választottam. Nem kellett sokat várnom az álom manóra merthogy másodpercek alatt megtalált..